Románia (aRumélia) története

A román (Havas vagy Román alföld) és az ukrán történelem közt sok a párhuzam. Mind két állam talmi történelmében keresi jelen legitimitásának gyökereit, azonban a románok nem „szlávok”. Mindkét állam lakosságának, az ukránnak és a havasalföldi románnak is az etnikai gyökerei a földrajzi területen őshonos népcsoportig,  a roxalánokig visszavezethető. (Lásd előző fejezeteket: Ukrajna és a Lengyel királyságnál, illetve Szarmaták a Kárpát-medencei őseinknél.) A Havas-alföldi román, a történelmi tévhitek félresiklott identitása, amely az 1800-s évektől kerül bele a történelembe. Lényegében szarmata-szkíta-hun-magyar alán, besenyő, bolgár, kun, és arumán vlach, örmény, albán, azeri türk népek összessége. (Ide nem értendő földrajzi terület Erdély és a moldovai román Moldva.) Jelenleg olyan, mint „román nemzet” még az eltelt 200 év alatt sem fejlődött ki, mint pl. Oroszország esetében. Ezért csak román állampolgárságról beszélhetünk az esetükben. A jelenlegi Románia nem nemzetállam! A „románok” létrehozása kezdetben csak a Havas-alföldre korlátozódott, ezért elkülönülten Románia keletkezésében kizárólag e földrajzi terület történelmi áttekintésére szorítkozhatunk. A román történelemírás foggal-körömmel rakaszkodik az átvett erdélyi és moldovai történelemhez és ezt ön-történelmeként aposztrofálja egy latin-román történelmi jogfolytonossággal. Ellenben az évszázadok alatt e latin-(dáko)román kapcsolat csak 3-4 alkalommal lép érintkezésbe egymással a magyar történelmen keresztül. De lássuk a román medvét!

 Havas alföld korai történelmi áttekintése

A Római-korban Románia (Havas vagy Román alföld) történelmi területét a mócok és a roxalánok lakták be. Ez volt Olténia és Munténia. És ide sorolják még Erdélyt, Transsylvánia néven, amely viszont a (dák) gepidák törzsterülete volt, valamint Moldvát. Ennek ismeretében a román történelemírás a dák(gepida)-római kontinuitással ellentmond saját magának. Miért is? Mert az Al-Duna északi oldalán az (rox)alán és a (dák)gepida törzsek szövetségben léptek fel a Római légiók hódításaival szemben. Ha római-román, akkor nem lehet dák, ha dák, akkor nem lehet római-román az (rox)alán. Továbbá a történelemírás szerint 275-ben, Róma feladja Erdélyt és a Havas-alföldet. Így az őslakosok és Róma közti asszimiláció nem jöhetett létre.

Sajnos nem találni olyan tanulmányt, amely a román lakosság genetikai vizsgálatát tárgyalná, olyat viszont igen, hogy Erdély - Transsylvánia (székely) lakossága genetikailag azonos a magyarral. Viszont a bolgár és a magyar nép közt nagyarányú antropológiai (amely nem azonos a genetikaival) hasonlóság található.

Az arumán törzsek betelepítése a Kaukázusból a Balkánra is történelmi tény. Ők a „cincárok”: a vlach-ok, az albánok, bosnyákok, örmények, morlják ősi megnevezésükkel MakedonArman, Arman(örmény), MakedonRraman, Aruman, Amorlják.

Románia más jelen nyelvekben Ruménia-ként szerepel.  A középkori elnevezése is  a török korban Rumélia az egész Balkán neve, ami az ókori arumán kaukázusi és kisázsiai népcsoportokig visszavezethető. A romániai római-román névátfedéssel csak egy nem létező latin római származást erőltetnek. A korai magyar nyelvben, a románra használt vlach és oláh eredetileg nem azonos etnikumot jelentett. A vlach betelepült „fekete” (azurkék) azerit (azerbajdzsáni albánt - karablach-t) és örményt, az oláh ó-alán-t, (alán-oláh) jelent. Ha külön alaptényként kezelnék a vlach és oláh etnikumot, akkor a történelemismeretek idevonatkozó része nem futna vakvágányra. 

Nyelvészkedve utána olvasva, a mai román és albán nyelv közös szókincsre épül, párhuzamos nyelvi elemekkel, és ez elég érv és bizonyítéknak tekinthető az arumán gyökereikre. Ezt a tényt erősíti egy arumán identitású kisebbségi hagyományőrző csoport ténykedése is a Balkánon. Továbbá "Albanológia nélkül nem lehet román nyelvtörténettel foglalkozni. Tanuljanak meg albánul, hogy aztán felfogják, hány balkáni nyelvet kell még megtanulniuk, hogy a Balkán nyelvi, történelmi, néprajzi és egyéb problémáiban eligazodjanak..."- Carlo Tagliavini olasz romanista. A nyelvi kérdés problematikája szerint az oláh a magyart, míg az arumán (vlach) az albán nyelvet beszélte. Erre példa lehet Románia fővárosának, Bukarest  (Bucuresti) nevének jelentése: az albán nyelvátvételből a "bucu" „szépséges”.. (hely, nép ,törzs???) - Saját nyelvükön, ez a vlach (arumán) etnikumtól különböző népre utal. Latinos átírásban magyarul „hely ahol több a kenyér”. Magyar nyelvi átvétel szerinti jelentése búcsú- vagy pihenő hely. De más értelmezés szerint tök-földet is jelent. Ki-ki belátása szerint döntse el ezek alapján mit jelent Bukarest.

Az arumánok különböző  népcsoportok összessége, és az általuk belakott közép Balkán-i terület korai neve Valachia illetve Rumélia, és  az Al-Duna folyásától délre eső területet, illetve a mai Albániát nevezték így. 275-ben telepítette be Bizánc saját alattvalójaként az arumánokat, de a korai történelem folyamán államformát nem tudtak felvenni.. Az azeri-turk gyökereik után néha nevezik turkiának is keleti források a területüket. Valachia nevét nem szabad összemosni Vallonia és Wales nevével, mint teszik olykor egy-egy etimológia tanulmányban.

Az oláh alánok, azok a roxalánok, akik a mai Román-alföldön őshonosan éltek, és a területük Római-kor utáni neve Alánia. Történelmi axióma (sarkalatos ténye), hogy a szkíta rox-alánok szétszakadásából keleten (dél-Ukrajna) lesznek a (nem orosz) russzok, míg az Al-dunai rox-alánokból az oláhok. Majd az oláh - olahusz-ból az olasz az 1880-s években, mely történelmi és etimológiai kontinuitást adhatna a római-román történelmi elméletnek.  De ne vágjunk az események elébe. A kardinális történelmi események a 275 és a 375-ös évszám között következtek be, Havas-alföld feladása és az úgynevezett vizigótok Al-dunai áttelepülése a Balkánra. Ha azt a hipotézist elfogadjuk, hogy a történelemírás szerinti vizigótok és Al-dunai alánok egy és ugyanaz a nép, akkor valóban fennállhatna a római-román kontinuitás, de… Ezek a római-alánok(vizigótok) fellázadnak majd végig dúlják az egész római birodalmat. Az ellátmány (élelem és zsold) elmaradása miatt felkelnek, kifosszák Bizáncot, majd harcolnak Róma oldalán a germán törzsek ellen. Utána Rómát is kirabolják, és a história szerint ez a 30 vagy 50ezer lélekszámú vizigót 40-50 év múlva (375-től 440-ig) már Spanyolországban alapít királyságot. Történetesen ma Spanyolországban a Katalónia (kat-alán - ellen-alán) földrajzi terület utal rájuk, a gótokra pedig Aragó(t)nia. Tehát így egy román-latin-(spanyol) kontinuitás fennállhatna. De ezzel az a gond, hogy ez a latin identitású alán vagy vizigót etnikum elvándorolt ősi földjéről, elhagyva az Al-dunai területüket. A hun-korszak után pedig az erdélyi gepidák fennhatósága alá került a Havas-alföld. Majd a gepida-kor összeomlásával az Al-dunai bolgárok, a besenyők, kunok birtokolták a területet akikre már nem érvényesül  ez a latin kontinuitás. A keleti végeken a kunok, bolgárok és a magyarok közti konfliktusokra lásd pl Szent László király legendáit.

Másik anakronisztikus (időben eltévelygő és újra visszatérő encititás) hipotézis, mely szerint a katalánok az elkalandozott és ott letelepült hunok leszármazottai. Ez az elmélet helytálságos, mert azon szarmata-szkíta rokon népről van szó, akik valami oknál fogva a hunszövetségéből kihátráltak. A mai román mentalítás már itt tetten érhető. A hunok, Bizánctól kérték is kiadatásukat, illetve üldözték is őket ezért, főleg Attila király idejében. Ezzel itt, az egyetemes román történelemírás római dáko-román történelmének a vége. Persze keresik történelmi kapaszkodóikat saját román identitásuk megteremtéséhez. De az oláh és vlach népelnevezéseket a románok pejoratívnak és sértőnek veszik, és elvetik az arumán hagyományőrző kisebbségi csoport törekvéseit is. (Kép: Vlach-ok)

 Havas-alföld, középkor

A román állami-történelemírás második szakasza a XIII. századtól kezdődik. Egy évezred kihagyás után az egyetemes történelemírás első feljegyzése szerint 1207-ben "Kaloján bolgár cárt a bolgárok és a vlachok királyává koronázták" a kelet Balkánon. (Ebből levonható az a következtetés hogy 1207-ben a vlach már jelentős lélekszámú népcsoport volt.) E helyett a románok kötik az ebet a karóhoz, hogy a Havas-alföldi Litovoi vajdaság, amely az 1241-42-s tatárjárás után fellázadt a magyar befolyás ellen, a román történelem része. Ekkor indulhatott meg délről a vlachok, arumánok áttelepülése, a tatárdúlás miatt félig elnéptelenedett Havas-alföldi kun-országba, Kumániába. Ezen nincs semmi csodálkozni való, hiszen mind a két nép részben a Kakukázusból gyökerezik, és nincs köztük egetverő kulturális és identitásbeli ellentmondás sem, viszont nyelvi és vallási eltérések kialakultak az évszázadok során. Havas-alföldön elindult a kisebbségi etnikumok (Basaráb:= „alacsonyabb rendű” letelepedett népek) asszimilációja.

Viszont a Litovoi vajdaságnak volt történelmi előzménye. A viharos életű II. András magyar király 1216-os keresztes hadjárata a Jeruzsálemi szentföldre.

II. András expedíciós seregét a német-lengyel lovagrend, a (pomerániai) Teuton lovagok képezték. II. András, a hadjáratban való részvételükért a Barcaságot

(kép, németül Burzeland) adományozta a Teuton lovagoknak, feladatul pedig a Havas-alföldi kunok elleni katonai védelmét és keresztényhitre való áttérítésüket bízta. (Az adománylevélből kiderül a magyar-kun viszály továbbra is fennáll.) II. András germán hegemóniájának következménye lett a szász betelepítés Erdélybe. Azonban ez a vállalkozás csődöt mondott. A Teutonok - a pápa által is támogatott - önálló államalapítása miatt, kard által kellett kiverni a német lovagrendet Erdélyből. - Ez volt a román állami történelemírás szerint az első román függetlenedési lázadás a magyar befolyás ellen. A teuton lovagrend, akiket a lengyel királyság fogadott be, létrehozta Livoniát (Lettország) a későbbi német(teuton) keresztes lovagrend-államot a Balti térségben.

Kép:Türingiai Salzai Hermann, aki államot akart az államban és a Német (Teuton) keresztes lovagrend  címerpajzsa.

 A litov és letov-livon közt névazonosság fedezhető fel, és maga a Litovo(n) és a Barcaság (Brassó) ugyanazt a földrajzi területet fedi. Sőt, tovább menve a történelemben II. András fia és utóda IV. Béla a tatárjárás után, 1247-ben a Johannita lovagrendnek adományozza lényegében a Havas-alföld nagyrészét. A kiadott okirata szerint ez alól kivétel a Litovoi vajdaság amelyet „meghagy az oláhok”-nak, valamint az oláh (alán) kenéz területe. Az adománylevélben Litovoi„terra kenazatus Lytuoy” (Litvoi kenézség földje) formában szerepel. Litovo-ba a teutonok szászokat telepítettek - akik maradhattak a Barcaságban, és alattvalói kiváltságokat kaptak a magyar királyságtól az alánokkal együtt.

(Ez okoz egy kis etnikai képzavart, mert a kunokat az oláhokkal, az oláhokat a vlachokkal is azonosítják a történelem során, és még vannak köztük besenyők, uzok, akik olykor bolgár kunok. A „tatárjárás” hatalmas etnikai kavarodást teremtett a térségben. Lényegében a Havas-alföldi vlachokat és a kunokat „adományozza” IV. Béla a Johannita lovagrendnek.)

Továbbá kialakul a Magyar királyság déli és keleti vidékén a vajdasági hátárvédelmi  rendszer is. Havas-alföldön a vajdaságok népességét a kunok, oláhok, vlachok adták, az uralkodó réteget a Johannita lovagrend - javarészt (frankodon) normannok tették ki, de a magyar nemesség rétegeiből is kerültek ki vajdák. A kunok közben egyfajta etnikai kapoccsá váltak a mongolok és a magyar királyság közt is. Ilyen pl IV. Béla unokája IV. (kun) László királyunk (1272-1290), kinek anyja a kun (de inkább besenyő) Erzsébet volt, és előnyben részesítette a nomád kun életmódot és szokásokat a királyi udvartartással szemben. A kunok - besenyők másrészt a mongol-tatárokkal is asszimilálódtak.

Besenyő(kese alán) - kun anomália:(Kép: egy besenyő harcos,  illusztráció) Legelején is azonnal felejtsük el azt a történelmi böszmeséget, hogy a honfoglalás az ázsiai besenyők magyarok elleni támadásának volt a következménye. A besenyők történelme (utána kell olvasni) azonos a magyarok korai történelmével, a vérszerződés részesei ők is - egyes elméletek szerint a Jenő, a Keszi és a Kér törzs. D. Kenese Erzsébet a kutatásának következtetését így fejti ki: „a (pechegen= besegen) besenyő (8 törzs) törzsek a magyar törzsek egyenjogú társa és vérköteles szerződés szerint foglaló nem”. Dél-Ukrajna ősi (kese) alán népét, régészeti leleteik után „Pechegen”-nek nevezik, akik a nekünk ismertetett históriák szerint a magyarok ellenségei voltak. (A rómaiak sárga alánoknak nevezték a besenyőket.) A korai besenyő-magyar ellentétre nincs semmilyen ténybeli bizonyíték, viszont arra van, hogy ők a magyarok oldalán harcoltak, támadták Bizáncot, szálltak szembe a varég vikingekkel, esetenként a bolgárokkal és a kunokkal. Azonban a kunokra sok esetben igaz mind az a történelmi leírás, amelyekkel a besenyőket valótlanul illetik, és hogy ellenségesek voltak a magyarok szemben. A besenyők a sárga (kese) alánok, míg a (fekete)kunok és (kék)uzok az ázsiai (Ó)bolgárok rokon népei, akik  a Kaszpi-térség Kusán birodalmában  el(azeri)türkösödtek, de nem akartak iszlamizálódni. Nekik megvolt a saját (nesztoriánus) anya-istenhitük, kelyheseknek is nevezték őket. Közép-Ázsiában perzsa közvetítéssel a nesztoriánizmus volt a bevett vallás egészen az iszlám hódításáig. A magyar-besenyő (kese alán) kenyértörés István királyunk alatt következett be, mely szerint a besenyők nem akartak katolicizálódni. Ezért vissza (ki) vonultak a mai Moldovába (beszerábia), és a Jenő törzs (Kisjenő = Kisinyov) égisze alatt létrehozták fejedelemségüket. Moldovai besenyők magyarjai előbb a kunokkal, uzokkal asszimilálódtak, a tatár, később a török alatt oldódtak, majd az 1800-s évektől próbálják románosítani őket. Mindesetre önálló identitásukat megőrizték, mind annak ellenére, hogy Beszerábián később az orosz-szovjet és a román osztozkodott. Ma kelet Beszerábia Moldova néven önálló állam a Prut és a Dnyeszter folyók közt, míg nyugat Beszerábia Moldva néven Románia része.

Kun lovasszobor , Kunhegyes. A kunok eredtileg nem használtak kengyelt. 

 A tatárdúlás ideje után, a közép Ázsiai kunok beazonosítottan a Havas-alföldön honosodtak meg és a földrajzi területet róluk Kumániának majd Valachiának nevezték. 1480-s években Erdélyt már úgy írják le, hogy két oláh-ország határolja. Délen a kunok, keleten a besenyők. Azok a kun, uz és besenyő törzsek és családok, akik átvették a katolikus vallási liturgiát, később visszatelepültek a Magyar királyság Kárpát-medencei területére.

 A Johannita lovagok (link: ajánlott olvasmány) közt sem volt mindegyik szentéletű, és sejthető, hogy a történelem folyamán a névtelenségből kiemelkedett, ismerté vált egy-egy történelmi személy is vérszerinti leszármazottjuk lehet (pl az Árpádház kihalása utáni kiskirályok közt is). A Johannita lovagrendet 1307-ben (szép) Fülöp francia király koncepciós per útján felszámolta, így a Havas-alföldi Johannita lovagoknak is az üldöztetés miatt színt kellett váltani. Ki ilyenre, ki olyanra. Ő belőlük lettek a bánok, nádorok, vajdák, kik tudás, pénz, fegyver, páncél, és hatalom birtokosi lettek a határvidékeken, de legitimált birtokhoz (területhez) csak adománylevéllel juthattak (pl. IV Bélától). Innen emelkedtek ki a történelemben a Hunyadiak (Erdély vajdája), Kapisztrán János, Zrínyiek, Frangepánok, Cilleiek, Garaiak, Héderváriak. És hogy szerb-bosnyák despotát is említsünk a Brankovicsok, Kotromanicsok (Tvrtko). Mivel az összeesküvést a Johanniták ellen a római pápa közreműködésével hajtották végre, ezért a Balkánon élő (szerb-román-bosnyák) keresztes lovagok megmaradtak a görög-ortodox-hitvallás mellett.

1.Johannita (Szent János Ospitályos) lovagrend eredeti szinbóluma. 2.Módosult fehér vágott kereszt , amely szinbólizálja a Johanniták elleni összeesküvést. 3. Máltai (Johannita) lovagrend keresztje

A Johannitákon keresztül, a nem katolicizálodott és iszlamizálódni sem akaró (basarák) „szolga-népek” kunok, oláhok, vlachok, arumánok vagy beolvadtak - mai szóhasználattal - egy román (értsd Havas-alföld) ortodoxvallási identitásba, vagy megmaradtak az úgynevezett "magyarságtudatnál".

E "balkáni" vallási és függőségi viszonyok káoszában, érdekből alakult ki, nevezzük nevén, a „román mentalitás”. A mai Bosznia lakossága, a török hódoltság 500 éve alatt tért át csak a mohamedán hitre. A bolgárok második állama 1185-1396 közt, önálló saját vallású erős állam volt a Balkánon, és a török uralom alatt is megőrizte identitását.

Mátyás király uralkodása (1458-1490) alatt Róma okozta a kunok, besenyők elleni legnagyobb etnikai és identitásbéli félreértést. Mátyást mind a Havas-alföldön, mind Moldovában is elfogadták királyuknak. Mátyás király és a Hunyadiak szármázását itt nem elemezve, vélhetően sárga alán gyökerekkel is bírtak, és a korai hun tradíció szerint a keleti szárnyból emelkedtek ki. Őt viszont ezért a nyugat nem kedvelte. Mátyás király kortársa volt II. Pius pápa, aki pápasága ideje alatt mindent elkövetett a török-iszlám hódítás megállítására, sikertelenül. 

/Enea Silvio Piccolomini, II. Pius néven római pápa (1458-1464) korának legnagyobb humanista műveltségű egyénisége, költő, utazó, életrajz és etnográfia író.  Pápaként elkötelezte magát egy új keresztes lovagrend létrehozása és egy török elleni hadjárat megszervezése mellett./

II. Pius pápa a magyar királyt is próbálta rávenni egy török elleni hadjáratra, Mátyás viszont a Német-római birodalom császára szeretett volna lenni Luxemburgi Zsigmond nyomdokain. A nehezen szerveződő török elleni koalíció végleg elbukott Pius halála után. A Nyugat-európai elit pedig Mátyást familiárisan próbálta alacsonyítani és barbárok királyának deklarálták. Mire Mátyás felfogadta az itáliai Bonfinit, hogy írja le a magyarok történetét. Persze a kor elvárásainak reneszánsz szellemiségében, úgy, hogy Mátyás király a német-római elit kívánalmainak is megfeleljen, aki családrang szerint is alkalmas német-római császárnak. Bonfini átértelmezve és hivatkozva II. Pius pápa lentebbi etnográfiai leírására, Mátyást a római származású oláhok, a néhai Nagy Károly erdélyi germán kolóniájának, és Attila hunjainak királyaként írja le. Azaz felemelte történelemírásában német-római császári és hun királyi örökössé. Ez mind így igaz is, meg nem is, és minden bizonnyal megfelelt volna Mátyás király elvárásának, de sajnos Ő már nem élhette meg ezen leírt méltatást.

II. Pius pápa, etnográfiai leírása szerint „a területet belakó magyarok, székelyek, szászok és vlachok közt ostoba harc dúl. A székelyek az antik hunok leszármazottjai, és ugyan azt a nyelvet beszélik, mint a magyar. A szászok a (frank) Nagy Károly kolóniája. A Walachokat (értsd alatta arumánok) Római-birodalom evakuálta (a Balkánra), az oláhok (alánok) magyarok (olahus hungaria). Walachia neve a római Flaccusok nevéből ered…” Azonban a kunokat és a besenyőket nem írja le külön népként, de mégis „Transsylvániát két oláh ország határolja”.

A "két oláh-ország" a kunok és a besenyők, akiket II. Pius alánoknak (oláhusoknak) nevez, és összemos a Római-birodalom idején betelepített vlachokkal (arumánokkal). A kunok és besenyők (sárga alánok) oláhosításával nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem rómaisítják őket arumán módra, Walachiában (Havas-alföldön). És a kettő etnikum összemosása közt ott a kirívó történelemi félreértés, mert az oláh és az „arumán” vlach nem egy nyelvet beszélt. Mai értelemben az oláh magyarul, a vlach albánul beszélt. Viszont II. Pius pápa ebben az etnográfiai leírásában  megerősíti azt a történelmi tényt, hogy a Rómaiak 1 évezreddel (275 vagy 375) korábban betelepítettek idegen (arumán) népeket a Balkánra. Tehát értelemszerűen a vlachok (arumánok) nem a rómaiak vérszerinti leszármazottai.

A mai román történelemírás azonban ezt a középkori leírást is kiragadja, félreértelmezi. Erre való hivatkozással is a mai románokat a rómaiak leszármazottaiként definiálja, mely minden történelmi és etnikai, identitásbéli alapot nélkülöz. A román frankodon szimpátia azonban vitathatatlan a Johanniták jelenléte miatt.

A Havas-alföld 1526-tól gyakorlatilag török függőségbe került 1810-ig. A török idők alatti történelmi epizódokat mellőzve, de alatta sem volt lehetőség egyfajta római kontinuitás fenntartására, sem egyfajta román identitás megteremtésére a kun és vlach népeknek. A történelmi korokban beilleszkedni és alkalmazkodni képtelen, de lázadni hajlamos lakossága mindig is problémát okozott nem csak Közép-Európa és a Balkán térségének, hanem a töröknek is. Ezt a fajta alkalmazkodási mentalitást a kínai történelem zsüan-zsüannak nevezte.

/ Kép: Britismuzeum: A tatárszörny  ábrázolása. Azaz a "lófejű kun" avagy a "kutyafejű tatár". Az egykor közép Ázsiában élő, a kínaiak által zsüan-zsüannak nevezett népcsoport  - mely azonos lehet a fekete kunokkal - kínai történelmi leírások szerint, a „türkök elöl menekült nyugatnak a 6-7 században”. Feltételezések szerint az iszlám Közép-ázsiai térhódítása miatt. Továbbá kínai leírások szerint igen gyakran hadat viseltek Kína határain, és ők a hunokkal ellentétben nem használtak kengyelt. Időnként őket ál-avaroknak illetve kései uaroknak említik történelemforrások. A magyar történelmi-nyelvemlékezet fekete kunokként különíti el őket, de a „tatárjárást” követően „kutyafejű tatár” pejoratív kifejezés is használatos volt rájuk, ami asszociálható a kurdokra is - „Kurd-farkasok”. A valach-volcus-wolfus-farkas etimológiai szóképződés is erre enged következtetni. De azt nyugodtan kizárhatjuk, hogy Róma legendás alapítóit, Romoluszt és Rémuszt  egy Közép-ázsiai kurd farkas nevelte fel. /

Infiintarea Romaniei

Vallás és etnikum: Románia azaz Valachia, vagyis Havas-alföld történelmének első tudományos feldolgozása Engel Jánosnak köszönhető 1794-ben. (Geschichte der Moldau und Walachei./ Wien, 1794.) Ezen elméletre reagálás volt Majoros Peter  cenzor „tudományos creatio”-ja  (Istoria pentru inceputul Romaniloru in Dacia, /Buda, 1812), mely szerint a románok a Daciát meghódító rómaiak ivadékai. Ez alapján foggal-körömmel folyton bizonygatják, hogy Erdély őslakosai voltak a „románok”. E dilettáns történelemhamisítás hátterében a Bécsi (katolikus Habsburg) kormány, és a római pápa állt. Célja a Havas-alföldi görögkeleti ortodoxvallásúvá vált besenyő és kun-vlach népesség áttérítése, és Habsburg-területszerzés a hanyatló Oszmán-török birodalomból.

 A pápa, 1702-s egyházi unió rendeletének célja az ortodox és görögkeleti vallás megosztása, ezért római katolikus püspökségeket is alapítottak Valachiában. Klein Innocentius róm. kat. püspök (a képen) 1735-ben kijelenti, hogy „mi órománok Traianus római császár óta őslakosok vagyunk” Valachiában, azaz Havas-alföldön. Ezzel ki is robbantott egy identitás- és teológia hitvitát a római katolikus és görögkeleti vallást gyakorló etnikumok között. A  „román”, mint népmegnevezés 1812-ben bukkan fel pro és kontra egyetemesen először a görögkeleti leírásokban, ezzel különítve el az egyházközösségéből kilépő aroumán-vlachokat. A történet morbiditása, hogy 1849-ben a Klein-elmélet követők lázították fel a „románokat” a Magyar királyság ellen. Majd 1867 után római pápai legitimációval lemondtak annak lehetőségéről, hogy az Osztrák-Magyar monarchia autonóm tartománya legyen Moldova, és Valachia azaz Havas-alföld. Ezzel a pápa és a Habsburgok hozzájárultak a szakadár (renegát) magyarság elrománosításához.  És a pápa is feladta vallás-uniós térítési szándékát a térségben. Lényegében itt ezzel kezdődött a magyar és a „román” történelmi-küzdelme. - (forrás: Horváth Jenő tört. Professzor.) Majd geopolitikai 180 fokos fordulattal a Habsburgok annektálják 1878-ban Bosznia-Hercegovinát, egy mohamedán vallással rendelkező népet, amely vallás- és identitásidegen a Monarchia lakosságától. Ez késöbb az I. világháború kirobbanásához vezetett.

 A „román” nem római, és nem latino-román, hanem kaukázusi vlach, (karablah, örmény, albán stb. egyszóval arumán illetve fekete kun). A (albáno-román) nyelvükben lévő latin szóelemek az egykori (francia) Johannita keresztesektől kerültek át, de átvettek magyar és bolgár-görög szóelemeket is. Írásuk is a görög és cirill betűk keveréke volt, melyet I. Károly román király cseréltetett le latinra.

Az arumán vlachok szétvándorlása a Balkánról.

A Balkánról, a török-hódoltság alatt, a vlachok az Aldunán átkelve húzódtak a Havas-alföldre, pont úgy, mint ahogyan a morlják törzs évszázadokkal korábban a Cseh-morva medencébe települt át. Az arumánokról nevezték a Balkánt  Roumélia-nak az Oszmánok, majd a függetlenedésük után a „Ruménia”-t, a görög leiratokból átvéve honosodott a Havas-alföldi Valachia Rumániává, a magyarban Romániává. Alán, besenyő, gagauz(kusán), vlach, örmény, bolgár, kun,) néptöredékekből próbálnak összegyúrni még napjainkban is egy „román” identitású nemzetet.

Történelem-politika-alkotmány: Havas-alföld a török hódoltság 300-400 éve alatt mindig Moldova (Beszerábia) és Erdély árnyékában lobbizott. Dél-kelet Európában a török visszaszorítása volt a keresztény Európa közös célja. Ennek egyedüli elkötelezettje az Orosz cár volt, aki időlegesen 1772-ben kiűzte a törököket a Havas-alföldről.  1787-ben Habsburg II. József szövetkezett Katalin cárnővel és az egyesült osztrák-magyar-orosz haderő ismét elfoglalta Bukarestet. Ekkor foglalták vissza Belgrádot és a Szerémséget is (Rómaikori neve Syrmium). - Ez kevésbé ismert epizódja a történelmünknek. (Ennek az  időszaknak elég kevés az irodalma és történelmi feldolgozása, ismertsége. Bizonyos  értelmezések szerint ez volt az I. Világháborút megelőző Nagy Háború egyik epizódja.) Tény, hogy a hosszan elhúzódó adok-kapok csatározások rendjét Napóleon törte meg. Napóleon orosz-hadszíntérre való lépesének következménye lett az 1812-ben megkötött orosz-török béke, melynek földrajzi határa a Prut folyó, a mai Román-Moldova határ. Fél Moldávia orosz fennhatóság alá került, míg Havas-alföld török függőségű fejedelemségek összessége maradt. A Napóleon elleni háborúban megerősödő Orosz-birodalom aggodalmat váltott ki a nyugati hatalmakban. Így beavatkoztak az orosz hatásra kitört görög-török háborúba a görögök oldalán, majd a krimi háborúban a törökök oldalán. Lengyelországot ismét feldarabolták, viszont létrehozták „Romániát”.

 1876-ban a megújult balkáni háborúban, az orosz, román, bolgár, szerb katonai koalíció 1878-ra teljes vereséget mért az oszmán seregre. Az oroszok már Isztambult szorongatták, mikor a brit-francia hadiflotta felvonult a Boszporusznál. Ez meghátrálásra késztette mind oroszokat, mind a törököket és külön békét kötöttek egymással a nyugati nagyhatalmak mögött (San Stefanó-i béke, 1878 márc. 3). Ennek lényege egy független szerb, montenegro, albán és nagy-Bulgária határkijelölése, orosz-török befolyás alatt. (Megj: Nem ördögtől való a II. Világháborúban Sztálin stratégiai törekvése a Balkánra. E történelmi előzmény ismeretében lásd: Kassa bombázásáról, amit tudni illik.) Egyszerűen az orosz befolyás a Balkánon sértette a nyugati nagyhatalmak érdekeit. Ezért 1878 júniusában újra osztották a Balkánt, most már a nyugati hatalmak részvételével - Berlini kongresszus. És itt ezen a berlini kongresszuson hozzák létre, illetve ismerik el Romániát, és annektálják Bosznia-Hercegovinát a Habsburgok. De nem ment egyszerűen.

Havas-alföld (Románia) 1812-1856 közt, mint önálló fejedelemségek az Oszmán-birodalom autonóm státusza alá tartoztak, míg Moldova az orosz birodalomhoz. 1859-ben azonban a Moldova fejedelmét,  Alexandru Ioan Cuzát válaszották Havas-alföld (Valachia) fejedelmévé is. - Moldova-Valachia perszonálunió. Azonban az Oszmán-török birodalom csak francia-brit politikai nyomásra fogadta el a tőle függetlenedő Moldova-Valach perszonálunió-t. A ”demokratikusan megválasztott” Alexandru Ioan Cuza fejedelemsége alatt a Moldova-Valach perszonálunió immár Egyesült R(o)umán fejedelemségek néven felvirágzásnak indult. A Román perszonálunió első alkotmánya a vallon-flamand közjogi megegyezés mintáján alapuló Belgium alkotmányának átvétele, a kun-besenyő-vlach kiegyezés alapján. Írásuk cirill betűs. Tehát alkotmányjogi értelemben közjogi megegyezésen alapuló jelenkori Románia létrejötte 1859. Melyet gyakorlatilag az orosz cár kivételével akkor senki nem ismert el, mint államot. Cuzát Román államfőként nem fogadták el a nyugati nagyhatalmak, 1866-ban puccsal leváltották. A német Hohenzollern Károlyt a régi szokásjogra hivatkozva, meghívásos alapon megválasztották fejedelmükké, majd 1881-ben Román királlyá koronázták. (Kép: "Román-Kiegyezés".) Ez a hivatalos román esemény párhuzamos a magyar történelemből is ismert  Kiegyezés időszakával. Azonban Romániát valójában egy kemény nagyhatalmi, politikai alku szülte meg.

    Napóleon bukása és az európai forradalmak után, a nyugati nagyhatalmaknak érdeke volt a megerősödött orosz befolyás visszaszorítása, és a meggyengült oszmán birodalom stabilizálása. Ehhez szükségeltetett egy ütköző állam a Habsburg - orosz - török birodalmak hármas konfrontációs határán. Történetesen a Havas-alföld geopolitikai helyzete ennek megfelelt. Francia-angol politikai nyomásra elfogadták egy új állam létrehozásának tervét. A nyugati hatalmak, Belgium-állam mintájára egy „belga” uralkodó kinevezését javasolta Románia élére.  Ezt sem az orosz, sem az oszmán nem tolerálta. Végül a kompromisszum érdekében népszavazással Valachia lakosságára bízták a döntést. A kunok és vlachok azonban Moldova fejedelmét, Alexandru Ioan Cuza-t választották közös fejedelmüknek. A nép által megválasztott fejedelmet kénytelen-kelletlen elkellett fogadni a nagyhatalmaknak, azonban az új Román államot nemzetközi jogiértelemben nem ismerték el. A moldovai Cuzát, államfői székéből 1866-ban puccsal leváltotta a „Klein”-politika, és helyére a Hohenzollern I. Károlyt ültette. Károly a franciák támogatásával titokban, álruhában hamis útlevéllel érkezett Bukarestbe. Mind a liberálisok, mind (porosz származása miatt)  a szászok örömére. Károllyal jelentős reformokat hajtattak végre, ilyen például a francia liberális alkotmányra való áttérés, mely nem ismeri el a nemzetiségi (identitásbéli) jogokat.  Helyette a kissebségekre vonatkozó törvénykezéseket alkalmazzák változó hozzáállással. Államvallást nem emelnek az alkotmányba, viszont a törvényhozásban a keleti ortodoxvallást a többi elébe helyezik.  Károly a különböző nyelvű és írású Egyesült Román fejedelemségekben egységesíti az írást és a nyelviséget a frankodon-latinra, amelyet románnak neveznek el.  1877-ben ismerik el Romániát, mint önálló független államot. 1881-ben királlyá koronázzák Károlyt, és innentől Románia államformája angol mintára alkotmányos-monarchia lesz, liberális törvénykezéssel. 

 Károly külpolitikájában külön titkos paktumokat köt más uralkodókkal, amely később is a román érdekpolitika meghatározó eleme, még napjainkban is. Hohenzollern (I.) Károlynak dinasztikus családi kapcsolatai voltak Európa többi uralkodóházával. Tehát így mindig akadt külpolitikai támogatója. A Hohenzollern-dinasztia kapcsolatainak, nekünk magyaroknak lesznek a legfájdalmasabb következményi az I. világháború után. Nem volt elég az ősi szakadár magyarok elrománosítása, Erdélyt, Bánságot és Partiumot a román államhoz csatolták. E mögött komoly politikai lobbi volt az angolági Hohenzollern-nek részéről is, amelyben egy Nagy román királyságot akartak létrehozni a Magyar királyság romjain. A Habsburg-dinasztia úgymond az európai nagyhatalmak szemében presztizsvesztes lett. I. Károly részéről a Hohenzollern-Habsburg rokoni szálak után felvetődött egy román-magyar perszonáluniós alkotmányos királyság létrehozásának terve a Hohenzollern királyi dinasztia kiépítésével. Bár ezt nem ismeri el a dinasztia. ( lásd pl. a románok Magyarország megszállása 1919.) Ráadásul a Román-királyságnak volt érdekképviselete „Párizsiban”, míg a Magyar királyságnak nem. Lényegében „Trianonban” nemzetiségi és etnikumi alapon feldarabolják a Kárpát-medencei Magyar-királyságot, és „Acestea creează o România Mare”.

A fentebb leírt történelmi elemzés értelmében ki kell mondani: Egy illegitim román történelmi hivatkozás és egy egykori (Habsburg) magyar-ellenes politikai döntés értelmében Erdély, Bukovina, Partium, Bánság(Temesköz), (illetve a bolgár Dubrodzsa is) a Román királyság által megszállt területek, és még napjainkban is azok. Ezen verdiktet, ha nem szószerint is, Vlagyimir Putyin is kimondta 2016-ban, de anno Sztálin és Brezsnyev is vetett fel aggályokat e magyar-román földrajzi területek hovatartozásának  kapcsán. Sztálinnak és Brezsnyevnek is egy esetleges kirobbanó magyar-román (katonai) konfliktus volt a mumusa. Kádár félt Ceaușescutól, lényegében ezért ragaszkodott a nem törvény- és jogszerűen (illegitim) Magyarországon tartózkodó szovjet csapatokhoz. És a szovjet pártvezetés is csapatainak magyarországi jelenlétében látta egy román-magyar konfliktus kirobbanásának megakadályozását. A helyzet morbiditása, hogy Kádár utódja, Grósz Károly viszont 1988 aug.-ban, Aradon Ceaușescuval titkos paktumot kötött a román csapatok behívására, egy esetleges magyar forradalom kitörése esetén. Bár a találkozó apropója a romániai magyarság egyre erőszakosabb asszimilációja kapcsán jött létre. Ez év végén már Grószt le is váltották.  1989 dec. 2-án, a máltai találkozón Gorbacsov végleg levette kezét az egykori Varsói szerződés tagállamairól, szabad kezet adott. Rá egy hétre, 1989 dec. 15-én Ceaușescu ellen véres forradalom tört ki. Esküdjünk össze elméletet? A globális nagyhatalmi politika nem engedélyezte a magyar területi revíziót.  Belpolitikusainknak pedig a nyugati ideológia kellett nem pedig az elcsatolt országrészek.

Havas-alföld történelmi neveinek alakulása: Roxalán-mócföld, Moesia, Olténia-Munténia , Alánia, Beseföld, Cumánia, Wallachia (Rumélia), Egyesült Moldáv-Wallach fejedelemségek,  Egyesült Román fejedelemségek, Román királyság.

Románia (Havas-alföld) történelmi folyamata: Kivándorlás - be és kitelepülések, ki és betelepítések - etnikumi-, vallási-, nyelvi kohéziók és konfrontációk - törzsi, etnikumi és földrajzi területek egyesítése - az államforma és az állam nevének „kitalálása” - írás egységesítése (latin betűk bevezetése) - alkotmány átvétel - „román” nép - romániai etnikumok nemzetté gyúrása…

Kronológia

Havas-alföld történelmének jobb áttekintéséhez, részben viszonyított évszámokkal

?-6. Rox-alánok

6- 275. Havas-alföld a Római birodalom ütköző földrajzi területe Moésia, majd Olténia és Munténia provincia néven.

275. Róma feladja a Havas-alföldi kontinuitását. Kitelepítés

275-375. Erdélyi gepida (vizigót) kontaktus. Alánia

375. Havas-alföldi (vizigót) népek áttelepülése a Balkánra. Kitelepülés.

375-450. Gepida - hun terület. Alánia

450-560. Gepidák által ellenőrzött terület. Alánia

560-900. Al-dunai bolgár befolyás. Alánia

1000-1200. Besenyők betelepülése, magyar kontinuitás. Beseföld.

1200-1230. (fekete) Kunok betelepülése. Kumánia (Cumánia=Kun-ország).

1230-1240. Teuton lovagok letelepítése és a szászok betelepítése a Barcaságba - Litovoi vajdaság (kenézség). Teutonok kiűzése.

1240-1300. Mongol-tatár kontaktus.

1247. Frankodon Johannita keresztes lovagok letelepítése Kun-országban.

1300-tól. Határvédelmi vajdaságok létrehozása, fejedelemségi (kenézségi) struktúrák kiemelkedése és bukása. Balkáni arumán vlachok, örmények átköltözése Kun-országba az oszmán-török balkáni terjeszkedése elöl. Valachia.

1400-1800. Oszmán-török és magyar kontaktus. (Valachia.)

1770-1812. Orosz és Habsburg hadjáratok a török kiűzésére.

1812-1856. Autonóm fejedelemségek létrejötte a Habsburg, török és orosz hatáskör alatt.

1856-1866. Moldova-Valach (fejedelemségek) perszonálunió.

1866-1881. Egyesült Román fejedelemségek, Hohenzollern I. Károly színrelépése. „Románia” néven Havas-alföld nemzetközi elismerése.

1881-1945. Román királyság - alkotmányos monarchia.

Ajánlott:

A Románia elleni hadjárat 1, 2, 3, .

 

Oldal: Románia (aRumélia) története
Történelem.hu-amit elhallgatnak - © 2008 - 2024 - tortenelem-hu.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat