Szent István király ki volt, vagy mi volt?

Államalapító vagy áruló, véreskezű diktátor? Sámán vagy szent? Sok körülötte a történelmi elmeszülemény. Elfogadott gyakorolt tétel szerint a magyar államiság megalapítója, mely a világi, magyar állami,  és ideológia tévhit szerint augusztus 20-ra esik. Mások szerint véreskezű diktátor, kegyetlen gyilkos, Koppány herceg felnégyelése miatt. Aztán áruló, mert eladta Rómának az ősi magyar szakrális hitet a koronáért cserébe: „István áruló, germán szuronyok és római aranyak által emelkedett trónra”. Szent, mert maradandóan mumifikálódott a jobb keze (Szent jobb ereklyénk)

Először is a név jelentései: 1. István férfinév a görög Sztefanosz névből származik, jelentése: „koszorút viselő”. 2. István név jelentése:  Isten szava törvény.

Államalapító volt-e Szent István királyunk? Nem!!!

Szent Istvánt a magyar állam alapítójának kikiáltásával azt kommunikáljuk a világnak, hogy a magyarság mindössze 1000 éves(e pillanatban1014 éves) múlttal rendelkezik. Közben a lengyelek, horvátok, oroszok, csehek mind-mind 1000 előtt már kezdetleges államformát hoztak létre. Lassan már a szlovákok, szerbek és a románok is leköröznek államalapításban, ha akadémikusaink sokáig ragaszkodnak „Szent István a magyar államalapítóhoz”.  A magyar állam megteremtője a fejedelemmé leminősített Árpád királyunk volt. Az Ő megjelenéstől használatos a történelemben a „magyar” mint nép s nemzet. Árpád király pedig Attila a hunok nagy királyának jogos vérszerinti örököse. Árpád király hadait felsorakoztatta és azt üzente a bolgár (Zalán) királynak, aki a Kárpát-medence déli részét a Bolgár birodalom alá hódoltatta:   „Én vagyok Attila örököse, és az örökségemért jöttem”. (Lásd Wörösmarty Mihály: Zalán futása) Igaz vagy sem, a bolgár király (feltételezések szerint Lakiteleknél) csata nélkül visszaadta "Attila örökségét”. Ezután Árpád király visszavonult Pusztaszerre - Turulos emlékhely - és az ősi törvények szerint szétosztották a Kárpát-medence részeket a törzsek közt. Ezzel befejeződött a magyar államalapítás.

Pusztaszeri Hétvezér emlékmű egy kurgán tetéjén, ahol a honalapító királyunk Árpád az első nemzeti törvényhozó ősgyűlést tartotta vezéreivel.

Az emlékmű felállításának első gondolata 1861-ben született, amikor 30 aláírással kérvény érkezett Kecskemét város tanácsa elé, amelyben a polgárok azt kérik:  "miután a városnak jutott a nagy szerencse, mint örök tulajdonát bírni ama szent föld egy részét, amelyen honalapító Árpád legelső nemzeti törvényhozó ősgyűlést tartott, határozza el kérvénnyel járulni az akkori országgyűléshez avégett, hogy Pusztaszeren ősi alkotmányunk keletkezésének egyik történeti nevezetességű színhelyén országos emlék állíttatása elrendeztessék: addig is a város Pusztaszeren majorháza mellett álló ősrégi halom Árpád-halmának elneveztetvén, ünnepélyesen fölavattassék” …"hogy Pusztaszeren a hét vezér alatt beköltözött a hét hadseregre osztott magyar nemzetnek a haza szent földjén tartott első országgyűlése színhelyén az akkor minden ünnepélyes tény emlékéül emeltetni szokott hét halmot a küldött bizottság feltalálni szerencsés volt.") Lásd itt

Nem tévesztendő össze Pusztaszer Ópusztaszerrel (régi nevén Sövény(egy)háza, illetve az Ópusztaszeri Nemzeti emlékpark területén lévő Árpád emlékművel, mert azt is csak oda találták nekünk. Megvédése és fennmaradása a korai magyar államnak a Pozsonyi csatában dőlt el. Elfogadtatása más korai társadalmakkal már hosszadalmasabb volt. István király nem volt államalapító, ezt csak a honfoglalás legendával együtt kb. 200 éve táplálják a magyarság tudatába.

A napjainkban használt kronológia szerint augusztus 15., István királyunk halálának napja, -1038-ban, mert ugyebár akkor még nem a mostani Gergely-naptár szerint számolták az időt.  Illetve Mária névnap, Nagyboldogasszony napja, Magyarország védőszentjének napja, Szűz Mária mennybemenetelének, Jézus szülő anyja emlékezetére, mely szintén István királyunkhoz kötődik.  István királyt Szent László király (Koppány herceg unokája) emeltette a szentek oltárra 1083-ban, a Székesfehérvári bazilikában.  Mily alkudozás lehetett a magyar király és a római pápa között István király szentként való elfogadtatásáért: A pápa cserében kérte a magyarokat térítő Gellért püspök (kit a Gellért hegyről löktek le szekerestől) szentként való elfogadását. László király erre válaszul István király fiának, Imre hercegnek szentté avatását is követelte a pápától. A Római egyetemes egyház azonban csak 1686-ban fogadta szentté őket. Augusztus 15-ét I. (Nagy) Lajos király (1342-1382) nyilvánította hivatalosan magyar egyházi ünneppé. Hányattatott sorsa e napnak és a Szent Jobb ereklyénknek Mohács eleste, illetve Buda törökkézre kerülése és a Habsburgok magyar trónra kerülése után kezdődött. Tehát  aug.15/20 eredetét tekintve semmi köze az államalapításhoz. Nemzeti ünneppé való minösítése1867-ben a kiegyezéskor történt először, és megkaptuk hozzá a Honfoglalás történetet ráadásnak.  A magyar nép augusztus 15.-höz való kötödése Trianon után felerősödött oly annyira hogy a kommunista rendszerben már eltörölni nem merték. Kifejezetten magyar nemzeti és vallási tartalma miatt azonban vállalhatatlan volt számukra, ezért átírták tartalmát.  Először kenyérünnepeként, majd 1949-ben augusztus 20-ra időzítették az új szocialista alkotmány életbeléptetését. Így lett az alkotmány ünnepe, melyet később törvénybe iktattak, mint a Magyar Népköztársaság hivatalos állami ünnepét. Rendszerváltás után, 1991-ben az országgyűlés ismét törvénybe iktatta augusztus 20.-át, mint magyar „Nemzeti ünnepet”, mint a magyar állam alapításának évfordulóját, illetve Szent István halálának napját.  Ugye milyen abszurd, amit ünneplünk aug. 20-n?  Az 1949-s szocialista alkotmány évfordulóját. Míg Ausztriában törvényes nemzeti és vallási ünnep augusztus 15.,  Nagyboldogasszony napja. A katolikus hitvilágban, szerte a világon Mária mennybemenetelét ünneplik e neves napon. Nyugat-Európa katolikus államvallású országaiban hivatalos ünnepnap. Nálunk nem az, helyette aug. 20-t bálványozzuk.

Szent István király áruló, és véreskezű diktátor volt? Nem!!

Vádak, mely igazak is lehetnek bizonyos szempontból: István hatalomra törő véreskezű diktátor! A vérszerződés alapján (szeniorátus rendje) Géza király halála után Koppány herceg lett volna a jogos örökös. De a kereszténnyé lett István magához ragadta a hatalmat és az ellene vonuló „trónkövetelő” Koppány herceg magyar seregét országáruló módon germán szuronyokkal leverte, feleségének bajor Gizella seregét híva segítségéül az országba. Majd Koppányt felnégyeltette, javait szétosztotta a bajor lovagok közt. Másik lehetséges trónkövetelő vetélytársát, saját unokatestvérét Vazult megvakítatta. Vazul fiai László és Béla (későbbi királyaink) elmenekültek lengyelföldre. István a magyarságtól idegen kereszténység terjesztésében nem ismert irgalmat, tűzzel-vassal irtotta szegény magyarokat és ezért a római pápától (vissza)kapta a (kettős)koronát. Árulásáért- az országot Róma vallási hatalmának alárendeléséért - a kor ítélkezési szokásai szerint levágták (Szent-jobb) kezét, melyet később megtaláltak és másként magyaráztak.

A másik tanított és ismert változat széles körben: Koppány pogányként fellázadt István ellen, mert a nép akarata ellenére országát a „kereszténység igája” alá hajtotta, de ennek volt köszönhető a magyarság fennmaradása, illetve ettől az évtől számolják a magyar államiság kezdetét, mert ezerben kapta a koronát.  /”Teher alatt nő a pálma” és igába hajtott fej a megmaradás elve tételek. Lásd pl István a király rockoperát/

Tények: István, apja Géza király örökébe lépett. (Kép:Géza király, Országház homlokzati szobor). Géza még megengedhette, „vagyok olyan gazdag, hogy egyszerre két Istennek áldozzak!” Mit értsünk ez alatt?  „Pogány szokás szerint” több felesége volt, mind bizánci mind germán vérvonalból, ezzel biztosította az országának védelmét. ”Adelhaid, Géza fejedelem második felesége és kísérete….. inkább volt cseh, német, semmint lengyel”(Österreichische Nationalbibliothek, Wien) Másik felesége Sarold, Erdély fejedelmének, Gyulának és bizánci hercegnő feleségének lánya, István anyja. Géza nagy királynak fel is rótták, hogy „fel vette a keresztséget, mégis pogány módon él"

Adelhaid név jelentése: „zavarodott” nemes asszony.

Sarolt név jelentése: „fehér napsugár”  mely oly  kedves édes életteli, mint a Nap érlelte gyümölcs.  Ellentétben „A Sarolt török-magyar eredetű női név, jelentése: fehér menyét”-tel  /(Idevonatkozó forrásmegjelőlés:

http://www.karuna.hu/letoltesek_elemek/magyaroshit/geza_fejedelem_masodik_hazassaga.pdf Cikkre való hivatkozás / How to cite this article: Marton, Szabolcs (2013): Géza és Adelhaid. Belvedere Meridionale. XXV. 4. 108–119. pp )/

A kor igazságához tartozik, hogy nyugaton hatalmi, valamint egész Európában vallásfelekezeti harcok dúltak. Hogy megértsük, tekintsük át röviden a vallási és történelmi előzményeket. Először is leszögezendő, hogy a magyarság nem volt „pogány”, sem Géza király,  sem Koppány herceg a szó pejoratív értelmében.  Keresztény volt és e hit Jézus előtti korba nyúlik vissza. Ez istenanya hit, vagy székelyeknél Babba Mária. A Duna etimológiai nevének alakulásában is benne rejlik:  Duna-Donanu / jó anya/  vagy a Duna római neve Ister /isteni folyó/.   Továbbá a szkíta kerecsen-karacsun-karácsony, mely visszavezethető az egyistenhívő őskeresztényhitre, mely minden rokon pusztai népre jellemző volt. Az egyistenhit más tanult ókori és kora középkori népek történelmében, az egyiptomi Ehnaton fáraó kivételével nem volt jellemző.

Sok teológiai irányzat alakult ki a korban, jórészüket csak kisajátították és liturgiájában tért el egymástól. „Egyik üldözte a másikat ki nem azonosult a hitben, a másik gyorsan pogány lett emez szemében”. A Római Birodalom szétválásával két fő irányzat alakult ki, a bizánci kelet-római, és a római nyugat-római keresztény hitvallás. A magyarok geopolitikailag a kettő közé szorulva, de függetlenek voltak a keresztényi hitben és államiságban, míg más európai népek hűbéri viszonyba kerültek. Róma és Bizánc közös megállapodásának értelmében,  „azé a föld akié a vallás”. Hát folyt is a vetélkedés, karddal, méregkeveréssel, ármánykodással és érdekházasításokkal. Bizánc cselszövésekben jeleskedett, míg Róma a kardban és a méregkeverésben. A római nyugati kereszténység terjesztői közti hatalmi megosztásának eredményeként Róma égi helytartóját (pápát) a frankok, míg evilági földi uralkodó császárát germán fejedelmek választottak.  A területgyarapítás az égiek helytartójainak földi javaik növeléséhez szükségeltettek. A Kárpát-medence keleti (Erdőelve) részén Bizánc, míg a nyugatin (Pannónia) római germán térítők gyakoroltak hitbéli befolyást. A királyi birtokterületek, Duna-Tisza közt és a medence északi része. Kárpát-medence keleti részének nagy részfejedelme az erdőelvei Gyula fejedelem, kinek birtoka talán felülmúlhatta az Árpádháziak birtokait. A Körösöktől a Kárpátok vonulatáig terjedt. Igen gyakran betört a bolgárokhoz és Bizáncot is sokat zaklatta. A több ízben Bizánc ellen vonuló Gyulát sikerült megszelídíteni, még pedig egy bizánci hercegnő kegyeivel. Szkülitzész és Zónarasz 11-12. századi bizánci történetírók műveiből tudható hogy a magyar részfejedelem, Gyula Konstantinápolyban fölvette a keresztséget és hasonló kitüntetésekben részesült. A kereszt felvételéért egy bizánci hercegnőt és egy Hierotheosz nevű szerzetest kapott, akit később Turkia püspökévé szenteltek. Ezzel a keleti országrész térítése úgymond megtörténtnek tekinthető Bizánc jelével. Gyulának a bizánci hercegnőtől két leánygyermeke született, Sárold és Karold. Azt tudni kell, hogy a magyarok közt szabad vallásgyakorlás volt addig, míg területi és hatalmi érdekeket nem sértett: vallástürelem. Bizonyos politikai megfontolások Erdőelvei Gyulát arra késztették később, hogy Géza király iránti hűsege jeléül feleségül adja lányát Gézához, aki Saroldot választotta. „Azé a föld akié a vallás” elv alapján fiktíven ugyan de Erdőelve Bizánc hűbéresévé vált a keletromai keresztség felvételével, de Gyulának Géza iránti hűségét bizonyítania kénytelen ezért neki adja Saroldot. A szép és fiatal Sarold-ra viszont Koppány is igényt tartott, haláláig. Az István a király rockopera eredeti változata szerint Koppány herceg Bizánc keresztjét vette fel. Pap Gábor professzor úrnak köszönhetően Koppány vallásáról hiteles és cáfolhatatlan adatok kerültek elő a Salzburgi Érsekség levéltárából.(Ez elhallgatva és letagadva.) Koppány a római keresztet vette fel és nem csak Somogy, hanem egész Dunántúl részének is ura volt. A Salzburgi Érsekség levéltári dokumentumaiból kiderült, Koppány 22 templomot alapított.(Megj. érdekességképp: a II. világháború idején szintén Salzburgban rejtették el a Szent koronát és a Szent jobbot.) Ez által a Kárpát-medence nyugati részének Uraként, Róma pannóniai egyházi kerületének vezetője lett. Pannóniai és/vagy győri egyházi kerület viszont Róma Salzburgi Érseksége alá volt rendelve. Ez a hierarchia rendszer tipikus Frank-római hűbérrendszer felépítésére vall, és ez a nyugat-keresztényi (frank) hűbéri rendszer a germán fejedelmeknek sem volt kedvére.(„Az én hűbéresem nem a te hűbéresed…”) Így érthető hogy Istvánt támogatták Koppány ellenében rokoni alapon is. Azt csak feltételezni lehet, hogy Koppány érdekből vállalta fel Róma helytartójának tisztségét. És ez az érdek Sárold, István megözvegyült anyja. Ez a következtetés abból vonható le, hogy Koppány a királynő városa Veszprém ellen vonult, és nem trónkövetelőként a királyi székhely ellen, Esztergomba. És az sem elképzelhetetlen, Róma felbujtóként - bízva Koppány politikai befolyásában és katonai erejében - vele akarta megtörni a germán és magyar hercegeket, és Istvánt. E feltételezést alátámasztva, előretekintve a történelem viharába, Róma és a germán fejedelemségek valamint a frankok közt évszázadokon át vallásháborúk dúltak.

Az tény, hogy Koppány herceg vont kardot István ellen és nem István Koppány ellen. Kép: Koppány vezér szobra Szólád, Nezda hegy.

Koppány szemszögével nézve: Férfiúi büszkesége csorbult Sarold által. Hercegi és fejedelmi tekintélye, országlásra való alkalmassága (szeniorátus kontra promogenitúra) semmibe véve. Elismerést és elfogadást csak Rómától, a nyugati keresztény egyháztól kapott. Viszont hűsege szeretete megmaradt népéhez és ő is a nép emlékezetében a mai napig. Ha trónörökösödési igényéről le is mond, a férfiúi büszkesége nem engedi, hogy szíve királynőjét ne kapja meg. A kor társadalmi szokásjoga volt, hogy özvegységre jutott asszony a meghalt férj legidősebb férfirokonának a tulajdonába ment át vagyonával együtt, azaz Sarold kezét ősi jog és törvény szerint követelte Koppány. (Ezt nevezték levirátus rendjének). Sarold a bizánci nevelésének köszönhetően átlátta Róma politikáját, és továbbra is ellenállhatott. Koppány herceg erővel próbálkozott. István, anyja pártfogására kélt és sikerrel leverte Koppány seregét. Bajor hadvezére Vacelin pedig gyorsan lefejeztette a szemében gyűlöletes nyugatrómai kereszténnyé lett Koppányt. Koppány legendáriumot amatőr kutatok nem látják bizonyítottnak a felnégyelést. (lásd itt) Rómának persze nagy előnyökkel járt volna a nyugati kereszténységet felvevő Koppány herceg győzelme, mert a levirátus intézménye szerint az országot általa megkapták volna hűbér alattvalóként, az „azé a föld akié a vallás” elve szerint. Koppány bukása után azonban kénytelen kelletlen, muszáj volt Rómának behódolni és elismeri István elsőbbrendűségét rex primusként.  Miután Gyula és Ajtony a bizánci kereszténységet felvevő keleti részek fejedelmei is meghajoltak István előtt,  rex primusként Bizáncnak is el kellett ismernie Istvánt. A hittérítők miatt vallásában három részre szakadt országot tehát István királyunk sikeresen egyesítette. A napjainkban hangoztatott „Szent István országegyesítő” elmélet is billeg, mert egy új keresztény egyházat alapított, az Anyaszenegyházat. Az ország egy volt. Istvánnak azonban még gyűlt baja a zsidó kereszténységet követőkkel, illetve a vejének  velencei Orseoló Péter ármánykodásával. Ehhez kapcsolódik Vazul herceg megvakíttatása, de ez már ismét egy másik történet. István király nemzetközi elismeréséhez, a Szent-koronával történő megkoronázása „Hungária rex primus” mítoszhoz beilleszthető a kettős (bizánci és római) korona happy and elmélet, ami a honfoglalás 1867 kreálmányával egyetemes történelmi kitaláció. Nekünk, magyaroknak!!!  A Szent-korona vizsgálata és történelmi kutathatóságának köszönhetően Istvánnak a római-bizánci kettős koronával való megkoronázása a közismeretek szerinti elmélete gyakorlatilag már megdőlt.  De ez is megint más történet. Magyarság történelmi és etnikai identitásának hamísítása a Habsburg-Habis éra alatt,  Mohács után nyert teret és tart még a mai napig is.

Szent Jobb

A Szent Jobb magyar nemzeti keresztény ereklye, mely Szent István király természetes úton mumifikálódott jobb keze- ez a hivatalosan elfogadott tétel. Más vélemény szerint azonban a kor törvénye szerint, mint árulónak, halála után vágták le titokban a jobb kezét(karját).  Sámán szokás szerint mumifikálták, majd valahogyan visszakerült az egyházhoz László király idejében, ki a kételyek és tévelygők szóbeszédeit cáfolandóan nyitatta fel István király koporsóját. Két változata is van a kéz előkerülésének, mely összefügg István 1083-s szenté avatásával. Számunkra itt onnantól válik érdekessé, mikor a „török” hódoltságunk kezdetekor eltűnik. 1590 körül Boszniában került elő, majd a raguzai dominikánus kolostorba őrizték 1771-ig, amikor is visszakerült hozzánk. Bosznia-Horvátország, ahol az eretnekké kiáltott manicheizmus hit egyik utódvallása a bogumilok és szintén eretnekké nyilvánított ariánus kereszténység titkos követői a glagoliták fellegvára található.A keresztény tanok közti hitvitát a teológusoknak hagyva, nem könnyű laikus magyarázatot adni és összefüggést találni a Szent-jobb, a kereszténység és manicheizmus között. Vallási átjárhatóság azonban ott van mindegyik teológiai tanban és ez a fény: Kerecsen (sólyom ) a fény (madár - Főnix legenda), Mani a fény apostola, Jézus a fény gyermeke, Buddha a megvilágosodott ember. A bogumilok titkos jele a kézfogás, de Mani  nevében is ott a „kéz”, és Jézus tanítása szerint is „áldott a sok kéz és annak munkájának gyümölcse”. Tehát spirituálisan a jobb kéz(fogás) áldást, egyfajta maradandó kinyilatkozást jelent. És István király kinyilatkozása megtörtént korának vallási zűrzavarában! Buddhizmus tételei szerint „megvilágosodott”. Létrehozott egy új egyházat, az Anyaszentegyházat, amely mindenek fölé emelkedett. / Üldözött (eretnek) keresztény vallások: ariánus, manicheizmus, bogumil, glagolita, gnosztikus. Elfogadott keresztény vallások: Keletrómai keresztény (ortodox), nyugatrómai keresztény (katolikus), zsidó-keresztény. Pogány vagy sámán: szkíta keresztények, magyar./  István királyunk országában létrehozott egy belső vallási egységet úgy hogy az ősi magyar-szkíta keresztény hitvilág a fény ünnepe, a téli napforduló (kerecseny-karácsony) is fenn maradt. Létrehozta az Anyaszentegyházat, Mária országát, melyet Róma csak a lengyel származású II. János Pál pápasága idején ismer el részlegesen. Viszont Róma ez alapján deklarálja e napot mint Jézus szülő anyjának Szűz Máriának a menybemenetelét. Ez a belső (magyar)vallási egység független volt mind Rómától és Bizánctól. A magyar királyoknak, jelenleg világi vezetőinknek egyedülállóan a világon, egyházi jogai vannak mind a mai napig, mint püspöki kinevezés, pápaválasztói vétójog. Bár ezzel soha nem élt egyik „királyunk” sem. Ez az oka, hogy újdonsült miniszter- és köztársasági elnökeink tiszteletüket teszik a Vatikánban.

Buddha követője, Mani a fény apostolaként ismert, és a végső kinyilatkoztatást hirdette. Materiális értelemben a Jó és a Rossz, teológiai értelemben Isten és az Anyag, spirituális értelemben Fény és a Sötétség szembenállását. Ez fontos, hogy értsük a kereszténytanok egymással való szembenállásait. István királyunk isteni kinyilatkoztatása az az Anyaszentegyház, mely maradandóan fölébe kerekedik korának mindegyik tévelygő keresztényi tanának. Spirituális értelemben István király jobb kezének maradandó romlatlansága erre a bizonyíték, habár tudományosan ez még nem bizonyított. Mani neve után a tant manicheizmusnak nevezték.  Mani feltűnése nem egyértelmű: 1. i.e 200-ban már a szkíták közt hirdette tanait és feltételezik, hogy Buddha egyik tanítványa. 2. i.u ??? közvetlen, a népi szájhagyományunk szerint Mani a szkiták közt nem más, mint „Jézus krisztus urunk, mikor Szent Péterrel a földön járt….” magyar népi történetek szereplője. 3. Mani, - melynek van bőven iráni írott forrása, - i.u 267-től  Perzsa (Iráni) eredetű gnosztikus szerzetes, vallásalapító. Tanait  Perzsia és India területén hirdette, de Európában is voltak követői kiket üldöztek a római korban,  a kereszténységben pedig eretneknek  nyilvánítottak és máglyán égették e hit vallóit.

És itt térjünk vissza a Szent-jobb boszniai „bujkálásához” illetve előkerüléséhez. A fentebb leírtak alapján István király mumifikálódott jobb keze az eretnekké kikiáltott manicheiták szemében és tanításaik szerint szent ereklye. Ezen okból őrizték vagy 200 éven keresztül. Az Oszmán birodalomban a vallástürelem, pont mint a magyar vallási szokásrendben bevett gyakorlat volt, azonban az oszmán uralkodok „más hitűekre” külön adót vetettek ki (muzulmán hittérítés) A bosnyák és bolgár területen élő bogumilok - hogy ne kelljen vallásadót fizetni felvették a muzulmán igaz-hitet, de titkon őrizték régi hitüket is. Így mikor  oszmán  fennhatósága alá került Magyarország jó része,   a Szent-jobbot  magukhoz vették és mint szent ereklyéjüket őrizték. Vélhetően  tudatában voltak a színlelve felvett muszlinhitű oszmán szolgálatba álló bogumil bosnyákok a „szent jobb” jelentőségével, kik történelmileg is kötődtek a történelmi Magyarországhoz. És az sem lényegtelen hogy innen került elő a mai napig megfejtetlen Voynich-féle kézirat is mely szintén tele van magyar gyógynövényes, csillagászati és földrajzi utalásokka.

Itt most eljutottunk a rovó(rovás) írás lecseréléséhez latin (föníciai) betűkre. Összeszámolta már valaki hány féle betűvetést használtak abban az időben?:  rovó, rúna, görög, latin, gót (ariánus), cirill, glagolita, vélhetően használatban még előfordult az etruszk, továbbá az izmaelita betűk. Egy hangot többféle írásjellel jelöltek, ebből következett hogy egy adott szó írott hangtani alakja más jelentéssel bírt, és ez melegágyává vált a leírt jelentések másként értelmezésének. Így írástudók tudatlanul is rosszul értelmeztek, fordítottak leírt történelmi eseményeket, és ha ehhez társítjuk a kor írástudóinak tudatos történelem-hamisítását… Hát elég valótlan dolgok kerekednek ki. Főleg a történelmi események feljegyzésének datálásában, mert évek számának számolása sem volt egységes. Az európai (történelem)írásban pont olyan káosz uralkodott, mint a kereszténység ideologizálása téren. Tehát szükség volt egyfajta szabványbetűk bevezetésére, és ez Európa-szerte  ma is használatos latin, vagyis föníciai betűk. Bevezetése szükségszerű és elkerülhetetlen volt a magyar királyság területén is. De ezt lehet úgy is értelmezni, hogy István királyunk fektette le Európában a hangjegyek egységes írásának alapjait. Ha már írás és jobb kéz, spirituálisan ez is visszacsatolható a Szent Jobb-hoz, mint maradandó kinyilatkozáshoz.A magyarság történetének írott róvó dokumentumai annak ellenér hogy "István király elégette"  fenmaradtak. Sőt ennek ellenére Mátyás király udvarában is még helyileg használatos volt a rovó (írás). Ezek ismeretében vitathatatlanul állítható István királyunk Európára és „Rómára” is máig kiható történelmi nagysága, annak ellenére, hogy magyar királyként magyar nemzeti és egyetemes érdemeit elhallgatják, hamisítják, vádolják, kisajátítják történelmi személyiségét, érdemeit, tetteit.

A Főnix legendát alapul véve István királyunkat joggal méltathatjuk a történelem 5. Főnixeként.

 

 

Köszönjük a sok like-t és megosztást!

Betoldás 2016. 08. 24.

„Tudni illik ugyanis, hogy "ius exlusivae", azaz a laikus uralkodók vétójogának gyakorlása a konklávék alkalmával soha nem volt egy elismert jog a Szentszék részéről akkor sem, ha Európa katolikus uralkodói ezt gyakorolták bizony és sok esetben, a 14. sz.-tól a 20. sz. kezdetéig. IX. Pius azonban 1871. aug. 23-án megtiltott egyszer és mindenkorra az "in hac sublimi" rendeletével bármilyen laikus beavatkozást a konklávén összegyűlt bíborosok pápaválasztásába. Azaz bődületes tévedés azt mondani, hogy "mind a mai napig" érvényben van a pápaválasztói vétójog.  A "ius patronatus" gyakorlatáról nem is beszélve. Tehát nem árt az óvatosság a szórakoztató ismeretterjesztők állításait illetően.”- (István E, Népek Evangelizációjának Kongregációja)

T. István E! Nem cél teológiai és jogi vitába bocsátkozni. Lakatos Pál face oldalán ill. az Önén szintén like-olt, ezen oldalhoz közétett (fenti idézet részlete) bejegyzése igaz az Ön szemszögéből. IX Pius pápa rendeletére hivatkozva utasították el Kádár János vétóját a lengyel II. János Pál pápa megválasztására. Azonban ez az igazság is csak féligazság. A magyar - nevezzük az egyszerűség kedvéért - államfőnek a pápaválasztási vétójoga fenn áll.- Ezen állítás is ebben az értelemben féligazság. Miért? Szent István önálló, de a római egyházi szövetségben alapította a Magyar Anyaszentegyházat. (Talán az önálló, Bizánctól függetlenült aldunai Bolgár keresztény egyház alapításának mintájára.) Lényeg: István király, Rómával való keresztényi szövetségének feltététele a pápaválasztói vétójog. István a király rockoperából idézném rá a „Veled de nélküled!” elvet. Római egyház viszont alávett keresztényi hűbéreseként szerette volna tudni a Magyar Királyságot. (Erre Koppányt használhatták fel.) Erre másik bizonyság még pl. Szent László király politikai alkudozása a római pápával. Hogy most a római Szentszék „soha nem ismerte el a vétójog”, annak ellenére, hogy alku megköttetett a két fél közt, attól még Isten színe előtt fenn állt a szerződés - „Szentségtörés!”. Sőt a római Szentszék még az István király által alapított keresztény Anyaszentegyházat sem ismerte el. A római Szentszék elismeri Szűz Máriát, és aug. 15-re deklarálja Mennybemenetelének napját, de a magyar keresztény Anyaszentegyházat nem fogadja be. István király, ezért Mária oltalmába emeli országát.  Patthelyzet alakult ki. A magyar Anyaszentegyház részbeni elismerésére a szentszék részéről az első lépést II. János Pál pápa tette meg Magyarország felé. Tehát a vétó élő jog, mely csak akkor szűnne meg, ha a Szentszék teljes mértékben elismerné az önálló független keresztény magyar Anyaszentegyházat.  És „IX. Pius azonban 1871. aug. 23-án megtiltott egyszer és mindenkorra az "in hac sublimi"… rendeletének  a Dátum pedig már önmagában árulkodik. Megjegyzendő az a történelmi tény még, hogy az évszázadok folyamán a római Szentszék a zsidó keresztény egyházon felül nem nagyon ismert el más egyházakat. Ha racionálisan gondolkodnák, akkor a Szent Istváni örökségünk a római pápaválasztói vétójog, és a Szent István nem államalapító, hanem egy önálló, független keresztény magyar egyház megalapítója.

 

 

 

Oldal: Szent István ki volt, vagy mi volt?
Történelem.hu-amit elhallgatnak - © 2008 - 2024 - tortenelem-hu.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat