Hunok és gyökerei. Lóra magyar!

 A hunokat, a történelemtanítás egy Belső-ázsiai (mongoloid) íjfeszítő nomád lovas népként definiálja. De tényleg egy népről van szó, vagy több rassz, nép, törzs etnogenezisének, asszimilációjának eredménye a hun? A néppé válás, huzamosabb ideig történő különböző törzsek egymás mellett élésének folyamata melybe különböző mértékben homogenizálódnak valamilyen közös érdekazonosság alapján.  A Dunától Belső-Ázsiáig különböző népeket integráló erőnek nevezhetjük a ló és az íjhasználat egyesítését, valamint közös vagy kereszteződött nyelvhasználatnak a létrejöttét, melyet nevezzünk egyetemesen az ógörög szóhasználat szerint szkítának. Ennek ismeretében beszélhetünk szkíta íjfeszítő lovas kultúráról. Ahhoz hogy ezek az eltérő etnográfiájú – különböző rasszok, törzsek, etnikumok, családok – csoportok együttélési hatékonysága megfeleljen a közösségnek, szükség van egy közösség által elfogadott közösségi normák felállítására – nevezzük társadalmi berendezkedésnek. Ehhez viszont szükség van egy mindenki által elfogadott egy vagy több integráló karizmatikus személyiségre vagy népcsoportra, mely fizikai és szellemi tehetségében felül tud emelkedni a különböző népi normák kavalkádja felett, illetve magasabb szintű értéket ad hozzá. A hunok genetikai és etnikai eredetét a tudomány nem meri egyértelműsíteni, de számos török, Belső-ázsiai, kínai, koreai, indiai, japán, sőt egyes németországi néprajzi etnikum is a hun gyökereire büszke. Míg Magyarországon az új alkotmány szerint 2012 óta nem Hungária, hanem Magyarország feliratú tábla díszeleg az államhatár-átkelőinknél. Közben egyre népszerűbb egy másik hun-magyar identitászavar a Kurultáj, madjar-magyar mongoloid származási gyökerek kulturális hagyományőrzése.  Ezzel csak az a gond, hogy a régészeti leletek elemzése szerint (és napjainkban sem) az európid és a mongoloid rassz antropológiailag nem asszimilálódik. Tehát a két embertípus genetikai keresztezése nem eredményez egy harmadikat, mint pl. Amerikában a mesztic, mulatt, kreol. Ha a magyarság ősei a Kárpát-medencei szarmaták voltak, akkor mi magyarok nem lehetünk genetikailag mongoloidok, de kulturális értékeink lehetnek hasonlóak, illetve közös eredetűek. A finnugorság helyett inkább Kurultáj, de az legyen csak egyszerűen szkíta kulturális hagyományőrzés és ne több.

Zagd Batszajhan A hun népek története című könyvében, - mely e cikk írásának egyik forrásdokumentumául is szolgál- az ázsiai feltárt hun sírleletek alapján - tényszerűen foglalja össze, régészeti adatokkal alátámasztva, hogy a hunok egy történelmi kapocs az ázsiai és európai rasszok közt. Az ázsiai hunkorszak sírleleteiben egyértelműen elkülönül az európai embertípus az ázsiaitól. Felvetődik a kérdés, hogy a hunkorszak, ez a magas fokú sztyeppei civilizáció milyen törzs, etnikum, rassz, népcsoport szervezeti innovációjának eredményeként jött létre? (Itt értsük a társadalmi berendezkedési vívmányt.) Tehát i. e. 500 és i. u. 500 közt létezett egy egységes eurázsiai lovas íjfeszítő szkíta társadalmi kultúra, Közép- és Kelet-európai illetve Közép- és Belső-ázsiai törzsek egyetemes közössége melyet hunnak neveznek. A történelemtudomány megnevez fehér és fekete hunokat, európai, kaukázusi és ázsiai hunokat, de korabeli kínai, arab, indiai, koreai, európai történelmi leírásokban találkozunk északi és déli hunok említésével is. Nagy itt a történelmi etnikai-káosz!

Nézzük először a Hun(gar) szó jelentését

Mongol nyelven a hun = ember.  Magyarnyelvben az ember, mint jelző meghatározatlanul férfi egyedet jelent. Ember az, akinek van tartása, méltó társai szemében, felül tud emelkedni alantas és állatias ösztönökön, könyörületes másokkal szemben. Tudásában, erkölcsében, tapasztalatban, általános ismeretekben több másoknál, de nem emelkedik föléjük, tehát nem él vissza fizikai és szellemi tudásával, hatalmával. Ezen szempontok szerinti teológiai meghatározása keresztény ember. Korabeli arab feljegyzésekben is fellelhető a definíció: „Ó mada, a tudás anyja és a bölcsességek atyja..”

Türk  vagy „Ótörökül a -gar, -gor, -gur népnév végződések a nép szót jelentették, tehát az olyan nevekben, mint az ujgur, a bulgar, kongur, kasgar, gungar, benne van a népet jelentő szó. (…) A hunok fejedelmi törzsének leszármazottai, a"gungároknak";  kik a "Nap fiainak" nevezik önmagukat. Hun nyelven a gun szó napot jelent, tehát a gungár népnév jelentése naptörzs. Feltételezhető, hogy maga a hun népnév a nap jelentésű gun szóból alakult ki. A gungár és a hungár népnevek tehát felcserélhetők, mert ugyanazt a népet jelölték”.- http://www.buddha-tar.hu/hu/tibetiek_hunok_magyarok

A 6-7. századi tibeti feljegyzésekben szereplő gungar(ia) népnév az európaiak által használt hungaria elnevezéssel azonos– ez nem lehet kérdés. Azonban az 5. századra, a feltárt ázsiai arisztokrata hun sírleletek szerint eltűntek az európid típusúak Belső-Ázsiából. A gungár / hungár/ azaz nap népe néveredeztetés viszont már utalhat európid trák-macedon-saarmathagetahunza gyökerekre. Lásd pl. Kolozsvár római kori nevét Napoca, de Szabolcs-Szatmár megyében a mai napig is létezik egy Napkor nevű település. / Karakorum hegységben, egy nehezen megközelíthető hegyvidéki részen, a pakisztáni, kínai és kirgizisztáni határ találkozásánál él 3 népcsoport, Hunza, Nagar és Jaszin összefoglalónevükön Burusók. A hunzák azt állítják, hogy leszármazottai azoknak a katonáknak, akik a (görög) macedón Nagy Sándor seregeinek tagjaiként i. e. 4. században megszállták ezt a földrajzi területet. 1988-ban Ilija Csasulének írt róluk egy tanulmányt, mely szerint kinézetük európai, nyelvük indoeurópai, és azonosságot fedezett fel a macedón és burusók nyelve között. 2001-ben genomvizsgálatot végeztek ezen a 3 etnikumi csoporton. Számos, NRY általános képletű haplocsoportok megfigyelhetők a burusók között. A hunzáknál az R1a1 kódszámú, amely a közép- és dél-európai vonalhoz kapcsolódik, vélhetően összefügg a bronzkori makedón Nagy Sándor féle etnogenezissel. Ennek ellenére a balkáni Macedonarumán kulturális hagyományőrzők tagjai közül a hunzak kirekesztettek. /

Hunok önmegnevezése = Nap népe /törzs.

Burusók nyelvén a hun = íjfeszítő

Tibeti nyelven a hunza= íjfeszítők országa

Hansi –mansi (szibériai népcsoport) jelentése is hun-ember

Kínai nyelven xhihuang= szeretni való (saar/fehér) hun/ember(ek). Kína=Chine(se) jelentése szintén ember, pontosabban a nő és férfi együtt. Korabeli kínai nyelvben tehát két féle „ember” van. Van az emberpár a nő és férfi (chinese) és van a fehérember (xhihuang) / Xihuang, azaz  Qin Shi Huang  néven említi a Belső-ázsiai fehér-hunokat a Book of Documents (Shujing, korábbi Shun-king), vagy a Classic of History, más néven a Shangshu. A klasszikus ősi kínai történelemírásban a Xihuang, azaz  Qin Shi Huang jelentése is szkíta hun uralkodók. Xhi, Shi a görögnyelvben = szkí-ta,  huang, hun(za), huang-ar = (gar =nép) azaz  íjfeszítők országában élő Nap-népe, vagyis a szkítáknak az egyik Nap nevű törzse. Tehát a kínai történelem és a nyelv, határozottan, külön kiemeli a hunt a többi lovas-íjfeszítő lovas nép közül már i.e. 300-ban, de korabeli európai leírások még csak Sztyeppei szkítákat említenek. Kardinális kérdés hogy kínaiak vették-e át a görög szkíta szót vagy fordítva? Görög történelmi források szerint a szkíták már i.e. 700-ban a Kelet-európai sztyeppén voltak, ismerték a horgonyt(vasmacska), míg a kínai forrásokban csak i.e 500-tól fordul elő a Xihuang-nép szó.  Hogy a kínai történetírásban a hunokat másként említik, ennek oka, hogy nem azonos vagy hasonló rasszjegyeket hordanak, mint az ázsiai szkíták, tehát antropológiai jegyeik nem hasonlítanak. Ez alapján a hunok Európából vándoroltak Ázsiába. Zagd Batszajhan A hun népek története című könyvében tényszerűen leírja, hogy a feltárt ázsiai hun (értsük itt az íjfeszítő lovas szkítát) sírleletek közt i.e. 500-ban kezd megjelenni az európid embertípus. Érthetőbben: az európai íjfeszítő lovas törzseket a kínaiak hunnak nevezik, míg a lovas íjfeszítő népek európai általános megnevezése szkíta, mely magába foglalja mind az európait, mind az ázsiait. Ennek értelmében különböztetnek meg történelmi leírások fehér (európai vagy nyugati) és fekete (ázsiai vagy keleti), illetve északi és déli hunokat, vagyis szkítákat.  Az égtájszerinti elnevezés nem jelent feltétlenül földrajzi elhelyezkedést./

Milyen a hun(ember)?

Wei Shu korabeli kínai történetíró leírása szerint 190-200 cm magasak, világosbarna haj és szem, szép arcúak és vidám lelkületűek, a férfiaknak kis szakálla van, halántékuk és szemöldökük szőrös. Okosak és bölcsek, tudásuk felül emelkedik mindenek felett. Kínai leírások szerint Torkharisztán (Türk-ari ország) Alan-liao királyság volt. Görög források ugyanezt a szálfatermetet írják le a szarmatákra, illetve a Meotisz (Azovi-tenger) vidékén élő Masszagétákra (tárk-gepidákra). Marcellinus Ammianus római történetíró szintén ugyan így ír az Al-Duna menti rox-Alanokról: „…minden alán nagytermetű szép szál férfi, szemük félelmetes, hajuk sárga…”  Persze népfüggő volt, hogy milyen beállítású a hun ember etnikai leírása, és mindig függött a két nép közti viszonytól. (Pl a xihuang szóból levezethető a napjainkban pejoratívan használt szkinhed szó, ezért napjainkban e szóhasználattal a hun-magyar is szkinhed).  Ami mindegyik leírásban megegyező az az európid embertípuson belül a Kárpát-medencei szarmaták etnográfiai jegyei. Annak ellenére, hogy a kínai történelmi források az Ázsiába vándorló európai saarmatha törzseket nevezi shihuangaroknak (szkíta hungároknak) azaz (saar)fehér-(hun)embereknek, az európai történelemírásokban a hun egy Belső-ázsiai mongoloid  barbár lovas nomád nép.

 Hun társadalmi (közigazgatási) berendezkedés

A területüket 3 részre, szárnyra osztották, mint központi, mint jobb és bal, azaz keleti és nyugati szárny. A szárnyakban határozták meg, illetve sorolták be a különböző törzseket, nemzetségeket, családokat, mely besorolás nagymértékben függött az uralkodók iránti lojalitástól is. A törzsek időszakonként új helyre, új mezőkre települtek át, melynek oka lehetet pl védelemstratégiai megfontoltság, szárnyon belüli konfliktusok kezelése, vagy éppen időjárástól függő gazdasági ok, mint száraz vagy csapadékos időszak. A központi rész 7 -10 törzset foglalt magába, és városokban laktak, melyet fallal vagy kő illetve cölöpkerítéssel vettek körbe. A központi város lakói voltak az uralkodó, irányító törzs tagjai melynek vezetője a Kende (a Nap) volt, egyben az egész hun birodalom szakrális vezetője, uralkodója. E székhely-város olykor változott attól függően mely törzsből választottak uralkodót, és annak nemzetségének mely földrajzi területre eset a törzsi területe. A szárnyak élén a Gyula (Hold) állt. Ő volt a szárny katonai (húsz-tízezredek) vezetője és rendelkezet a szárnyon belül önálló döntési jogkörökkel. Egy szárnyban a Gyula vezetése alá általában 20-24 törzs került. A törzsek vezetőit Harka-nak hívták, kinek önálló hatásköre csak a saját törzsében volt. Közös ügyekben a törzsek vezetői a Harka-k és Gyula döntött, de fontosabb ügyekben az uralkodó, a Kende hozzájárulási is kellett. A hatalmas eurázsiai területen élő népek/törzsek, ezen egységes közigazgatás alatt védelmet élveztek a külső támadások ellen és egy belső védelmi egység részei is voltak. A különböző etnikumú törzsek közti belső konfliktusokat is tudták így kezelni. Ugyanakkor a törzsek belső önállósága, jogaik, szokásaik nem sérültek, mint a Római Birodalomban. Ma ezt nemzetiségi-autonómiának nevezik. Ez a hármas igazgatási rendszer annyira jól működött, hogy a kínaiak még ma is ezt használják: párt, hadsereg, állami közhivatal (mandarinok), persze más szempontok alapján, mint a hun igazgatási rendszerben. Az eurázsiai Szkíta-hun birodalomban (i.e. 500-tól i. u. 500-ig) az évszádok folyamán előfordultak törzsi elégedetlenségek, önállósodások, uralkodói viszálykodások, külső betörések: i.e. 300-ban kínai, és i.e. 100-ban római. (Van olyan vélemény is, hogy a kínai nagyfalat i.e. 200-ban pont a hunok kezdték el építeni a kínaiak ellen). A hun arisztokrácia kialakulását az eredményezte, hogy a vezetőtisztségek idővel örökletesekké váltak, de ez magában hordozta a belső feszültséget már. De melyik törzs tagjai adták a hunkorszak uralkodó arisztokratáit? Erre a régészeti feltárások a hun királyi sírok adnak választ.

Hun és/vagy Belső-ázsiai szkíta sírleletek. (Zagd Batszajhan: A hun népek története című könyvében összefoglaltak nyomán):

A nyugat-kínai Tarim-medencében talált 2000 ezer éves múmiák egyike (balra). A DNS vizsgálatok szerint európai (R1a1) géneket  hordoztak.  Jobboldalon egy sodrott hajú idős magyar férfi (Lábod, Somogy m., 1910, Magyar Néprajzi Lexikon)

Belső-ázsiai hun sírokat egységes elgondolás alapján rendezték (építették), mint folyó, hegy, tájolás, de belső szerkezetük és formájuk, méretük is változó, mely függőt a sírban elhelyezett személy törzsi, etnikumi hovatartozásától illetve besorolásától a hun 3-s közigazgatási és katonai rendszerben. Ez egyértelműsíti a hun társadalom hierarchikus felépítését.

Előkelőek (arisztrokraták) sírjai 12-50 méter átmérőjű és szögletes, déli és/vagy keleti bejáratú – tehát piramis.

Közrendűek sírja 5-12 méter átmérőjű, formája kerek – kurgán, halomsír

Akadnak sokszögletű és ovális alakú sírok, megkülönböztetnek kő és fakerítéses sírokat.

Szkíta  sír, lóval

Kínai régészek az alábbi csoportba sorolják a hun sírokat:

A sírleletekben meglelt emberi csontok szerint, európid vagy mongoloid típusú.

Társadalmi rétegződés szerint, arisztokraták (uralkodók és vezetők), közrendűek és szolgák.

Időrendi, melyet valamely uralkodói dinasztiához kötnek.

Földrajzi (területi) csoportosítás szerint, mely törzsi és etnikumi hovatartozást feltételez.

A sír égtájszerinti tájolása (fekvése) alapján: kelet-nyugat/kínai(koreai) sír, észak-dél/hun(szarmata) sír.

A sír belső berendezése szerinti, mely kultikus és szintén utal a törzsi származásra, vallásra: Keresztbe tett láb és kéz, illetve párhuzamosan elhelyezkedő karok és lábak, a hitvallásra utal. Összekötött lábú ember - veszélyes ember. Levágott fejű ember - hansi - mansi temetkezési kultúra. Kutyafejjel eltemetett ember, feltételezhetően vadász - koreai, kurd (?). Lóval, ökörrel, birkával eltemetett ember - (rox)alán-szarmata.  Bronz tükör, és egyéb arany tárgyak – trák királyszarmata, pl a Han uralkodódinasztia sírjaiban. A sírokban felleltek bronz, vas nyílhegyeket és más fegyvereket is mely harcos emberre utalnak, illetve mely korszakban élt, a bronz illetve vaskor alapján. Továbbá milyen motívumokat rejtettek a sírok. Az első európid jellegű Belső-ázsiai sír és a szarvas motívumú sírkövek i.e. az 500-s években jelenik meg Belső-Ázsiában. (Szarvas motívum egyértelműen trák-szarmata.) Ezek mind kivétel nélkül észak-déli tájolásúak. Vele egy időben szintén megjelenek az ovális, csónakformájú kőkerítéses sírok, mely a Balti-tenger vidékén élő törzsek temetkezési rituális szokása – az érthetőbbség kedvéért nevezzük korai vikingnek.

A gótok temetkezési kultúrájához tartozott az ovális (hajó vagy viking) kőkerítéses sír mely szintén fellelhető Belső-Ázsiában.

A vallástörténelem szerint ez időre tevődik Buddha megjelenése is, 500 évvel Jézus előtt.  /A történelmi Buddha létezésére utaló legrégebbi idézetek i.e. 200-ból maradtak ránk, noha több száz évvel korábban élt. Egyes forrásokban felmerült születési évként i.e. 624, 566 és 448 is. Gautama Sziddhártha -Gótama Sziddhárta, Sakjamuni megnevezése a Sákja v. Szakja Bölcs, illetve „Szkíta Bölcs, ami a Szakja vagy Szkíta nemzetségére utal. Páli nyelven „a Buddha” Gótama Sziddhattha, kb. i. e. 563 – i. e. 483. Gótama Sziddhattha… magyarul a nagy bölcs szkíta gót atya(apa)-ra kénytelen kelletlen, de muszáj asszociálnunk. (A gótok egykori Balti-tengeri törzs, az európai Balti-tenger vidékén. Lásd pl. Svédország, Gotland sziget északi részén lévő, a nyilvánosság elöl is lezárt több ezer éves gót temetők területe.) Európai történelmi feljegyzésekben először i.u. 200-ban bukkan fel a gót törzsnév, majd a nagy hun király, Attila idejében, és utána nagy Theodorik keleti(osztro)gót itáliai királysága, illetve a mai spanyolországi területre vándorló és letelepedő nyugati(vezi)gót királyság./

Az észak-déli tájolású szögletes sírok egyértelműen Kárpát-medencei szarmaták temetkezési kultúrája. A Belső-ázsiai hun uralkodói sírleletek antropológia alapján, mind európid jellegűek egészen i.u.200-ig.  Innentől megváltozott az uralkodó-osztály egyedi jellege. Korabeli kínai feljegyzések a hun birodalom kettészakadásáról írnak.  A kínai régészek a sírleletek alapján i.u. 200-tól hun utódnépekre tagolják a Belső-ázsiai uralkodóréteget: kínai, türk illetve tork (mai szóhasználattal török) illetve mongolként határozzák meg. /Bár a mongol szó használata a Belső-ázsiai népekre kb. i.u. 1000-től, Európában 1100-tól ismert. Egyes vélemények szerint későbbi, a Dzsingisz kán által 1200-ban létrehozott Mongol birodalom összefoglaló neve a Belső-ázsiai törzseknek. Jelentése vesszőnyaláb. Ha a Belső-ázsiai történelmet nézzük, összevetve a kínai és európai történelemírással, itt is találunk egy kb. 300 éves űrt 500-600-tól 800-900-ig, amit a történészek próbálnak betölteni egy úgynevezett ázsiai, illetve európai avar-korral. Ennek ok-okozata, hogy európai történelemírás az európai Hun-birodalom megszűnését is i.u. 500-ra datálja.  Kb 500-600-tól 800-900-ig az írott történelmi források kaotikusak és átláthatatlanok. Káosz!!! Az eltüntetett vagy kitalált történelmi 300 év egy külön fejezetet érdemel./

Történelmi források szerint az első hun-kínai konfliktus i.e. 300 környékén volt, és folyamatos kínai betöréseket említenek a hunok területeire. Ebből következtethető az a tézis, hogy a „Kínai nagyfalat” nem a kínaiak, hanem a hunok kezdték el építeni pont a kínai betörések miatt i.e. 200 környékén, pont úgy, mint a rómaiak a germánok ellen a limest. Végül a hunok keleti fő városát, Ordoszt  i.u 123-ban el is foglalják. Kép: ordoszi borzlovak i.e. 5-3.századból.    (Nyugaton szintén erre az időre esik a Római-birodalom legnagyobb kiterjeszkedése a Kárpát-medencében és az Al-Dunán. Véletlen, vagy tényleg volt Római-Kínai diplomáciai kapcsolat a Hun-birodalom ellen?) Kína ekkor veszi át a hun néprajzi és társadalmi berendezkedési kultúrát, és a Kínai nagy fal építését. A dinasztikus hatalomért innentől törzsi háborúk dúlnak. Végül a hun uralkodó réteg i.u.275-re elveszíti kulturális és gazdasági befolyását a Belső-ázsiai területe felett, minek következtében i. u. 500-ra az európai arisztokrácia teljesen kivonul Belső-Ázsiából. A törzsi viszálykodások következtében őket később követik egyes tork (türk-török) törzsek és családok, de elszigetelten, szétszórt diaszpórákban maradnak még ott hun (európid) családok.

/ Az európai történelemtanítás szerint, az (osztro)gótok Kelet-európai sztyeppén történő megjelenésének, illetve Róma Erdélyből való kivonulásának dátuma (i. u. 275) pontosan egybeesik a hun arisztokrácia Belső-ázsiai kivonulásának időpontjával. (A történelmi osztro(keleti)- és vizi(nyugati)gótkérdés kakukktojás ezzel megoldottnak tekinthető: Osztrogót(h) – oszt-(r)o- greath-un(g)s - keleti nagy és/vagy geta-huns  azonos a Saarmathagetahunsaval.

A Konstantinápolyi Nagy Palota egyik padlómozaikja valószínűleg Justinianus korában készült és egy gót királyt ábrázol.

Ez a régészeti leletek alapján tény! Ezek az osztrogótok azok a szarmaták kik keletre terjeszkedtek, és Ázsiában is létrehoztak egy szkíta Hun-birodalmat. A Kínával való konfliktus után visszatértek őseik földjére i.u 300-ban. Megjegyzés: a Római birodalom szintén ekkor szakad darabjaira, amikor a Hun birodalom keleti, Belső-ázsiai része.  Nekünk magyaroknak és európaiaknak, a tanított történelemtanítás szerint ezek a hunok, egy Belső-ázsiai lovas nomád barbár nép, kik a kínaiak ázsiai előretörése miatt fejvesztve átkelnek a Volgán i. u. 300-ban. Majd 100 évvel később, i. u. 425-ben megalapítják a Hun-birodalmat. Attila királyága alatt szétverik a Római birodalmat, de Róma és Bizánc (Konstantinápoly) falai megmaradnak, gyűlölik a germánokat (ami igaz is), behódoltatják és kifosztják fél Európát. De ez így, ebben az értelemben egy kitalált történelmi sztori, amire a történelemtudomány szintén ráülteti az Árpádkori honfoglalást. /

Lóra magyar!!!

Nézzük időrendi folytonosságban a Hunság kialakulást: A Kárpát-medencei szarmaták tömeges kivándorlása a Kelet-európai síkságra vélhetően migrációs etnikai összeférhetetlenség miatt i. e. 1000 - i.e. 800 közt történhetett. Törzsi területükön ekkor ugrásszerűen megnövekedett a betelepülő Közel-keleti,  sumér-hettita-kelta népek lélekszáma. (Megjegyzendő, hogy napjainkban is ugyan ez a folyamat zajlik.) Régészeti leletekből tudjuk, trák hajósok a sztyeppe déli, azaz a Fekete-tenger északi partvidékét már jóval korábban belakták. A medencéből kivándorlóknak tehát volt célja, ismerete a sztyeppe vidékről. És mikor egy nép lóra ül,- történetesen a roxalánok- lerövidülnek a sztyeppei távolságok, mind térben és időben. Egy lovas egy óra alatt képes megtenni 40-60 km-t. Legközelebb és leghamarabb a sztyeppe északi részén élő Baltikumi törzseket érték el. A történelmi feljegyzések baszternákokként, baltokként, későbbiek gótokként emlegetik. (A Belső-ázsiai  Bajkál tó vidékén ma is élnek baltok.) A sztyeppei életmód nyugalmat, biztonságot, bőséget, népességszaporulatot, a lovon való íjász-hadviselés kevesebb háborús emberveszteséget eredményezett.  Létszámfölényük más törzsekkel szemben látványosan gyarapodott, i. e. 700-ra az ógörög leírások összefoglaló néven szkítáknak nevezik őket. Szárazföldi kereskedelmi kapcsolatot teremtettek a Balti-tenger, a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger közt. (A Kaszpi-tenger déli partján, - ma iráni felségterület - régészek viking kereskedelmi települést tártak fel.) Egyes baltikumi törzsek asszimilációja a Kárpát-medencei szarmaták törzseivel megteremti egy kezdeti szkíta birodalom alapjait.  I. e. 500-ra már Belső-Ázsiában vannak. A ló, az íj használata, és a baltikumi (baltok, gótok) hajózó népek segítségével való nagy folyamokon történő átkelés sikeressé tette a dinamikusan keletre terjeszkedő Kelet-európai szkíta birodalmat. Lásd: http://alfahir.hu/a_kazakok_europai_osei-20121009

Belső-Ázsiában élő paleoszibériai tork (türk, török) népekkel asszimilálódva, megalapították a Közép-ázsiai, majd Belső-ázsiai (Mongólia) szkíta-hun birodalmat i. e. 300-ra. Az ázsiai kereskedelmi selyem-utat is ellenőrzésük alá vonták. Az új kereskedelmi útvonalak létrehozására azért volt szükségük, mert nyugaton a borostyán-utat, míg kisÁzsián keresztül történő kereskedelmi összeköttetést Trója eleste után, i. e. 1200-ban elvesztették. (Történelmi feljegyzés szerint i. e. 325-ben Nagy Sándor perzsiai hadjárata során befalaztatta a Kaukázus hegyvonulat egyik szurdokátjáróját, nehogy a szkíták hátba támadják.) Keleti terjeszkedés során a Távol-keleti koreai törzsekkel létre jön egy etnikai kohézió, (mongolizalódás) majd konfrontálódnak - vélhetően az ázsiai selyem-út birtoklásáért - i. e. 200 után kínai törzsekkel. A mai magyar népnyelv ma is őrzi a „sárgaveszedelmet”. Végül kb. 500 évig tartó hun- kínai dinasztikus viszálykodás után a szarmata-gót szkíta –hun arisztokrácia kivonul Belső-Ázsiából. Az eurázsiai Szkíta-hun birodalom i.u. 200-ra utódállamok eszik szét. A Belső-ázsiai déli vagy fekete-hunok jó része kínai befolyás alá kerül, míg a másik része viszálykodó törzsi államokra zsugorodik, melyet majd Dzsingisz kán egyesít újra. A törzsek közti hatalomért való hadakozás következtében egyre több népcsoport követi nyugatra a szarmata – gót –szkíta - hun folytonosságú arisztokráciát.

Hunok gyökerei:

Az eurázsiai Szkíta-hun birodalom gyökerei a Kárpát-medencei szarmata és a baltikumi törzsekig visszavezethető. Ők hozták létre előbb Kelet-európában, majd a Belső-ázsiai törzsekkel egyetemben az eurázsiai Szkíta-hun birodalmat, mely mellett a Római birodalom eltörpült, területben, társadalmi berendezkedésben, kultúrában és stratégiában. Az eurázsiai Szkíta-hun birodalom földrajzi kiterjedése a volt Szovjetunió és az általa megszállt országok területével hozzávetőlegesen megegyezett.

Antropológiailag a Hun-nép három rassz illetve népcsoport, a Kárpát-medencei szarmata, a balti gót, és a Közép-ázsiai, tudományos antropológiai megnevezés szerint turáni-pamir (de itt türk-török) törzsek együttélésének eredménye.  Miért is turáni a szarmata? Mert, a türk törzsekkel asszimilálódott európid Kárpát-medencei szarmata és balti gót törzseket nevezi a történelem-tudomány turáninak, kik az ázsiai hun arisztokrataréteget adták, kik i. u. 275-ben visszatelepülnek nyugatra. Közép-ázsiai őslakosok a tork-türk-török törzsek, mint fentebb említve volt, később követték a hunokat. Innen és ebből eredeztethető a tork-türk-török rokonság. Dr. Henkay Gyula antropológus 1994-ben, a Csalóközben végzett embertani vizsgálatokat. Ha bár még Ő sem  nevezi néven a Kárpát-medencei szarmatákat, melyet szláv titulusokba osztályoz, mint dinári, keleti és balti szláv. (Moszkvai egyetem történelem-tudomány filológia doktorai, (pl Fedor Boriszovics kutatása) szerint az oroszok nem szláv nép,  és a Kazár-birodalom is történelmi kitalácia- zombi , link: 2 db orosznyelvű videó) Valamint alpesi (kelta), mediterránoid, turánoid, mongoloid és finnugor ember típusokba. Vizsgálatának eredményét összefoglalva, Csalóközben a turáni embertípus aránya 65,7% míg a magyar átlag 46,5%. Vizsgált egyedek közt fejforma-változások előfordulnak, de termet, magasság hozzávetőleg egyező a rómaiak és kínaiak által feljegyzett szarmata-hunokéval.  Hogy felvidéken (yazig-szarmaták közt) nagyobb az arányuk, ennek történelmi háttere és a zártabb földrajzi terület az oka. A „kelet-balti-szláv” – azaz gót 0,5%, míg a magyar átlag 2,1%. Finnugor jegyek kimutathatósága jelentéktelen. A magyarok kb. 60%-a  antropológiailag kötődik a dinári (illér-szarmata)  embertípushoz, de itt különbséget kell tenni kelet dinaroid/kaukázusi (trák-szarmata) és nyugati dinári (illér-szarmata, horvát) típus közt. Vizsgálatok szerint a magyar összlakosság turáni (szarmata) és ázsiai pamíri és mongoloid aránya együttesen 61%-ban volt kimutatható.

Magyar és tadszik (pamirid) türk-török nő

Az Árpád-kori magyarok Kárpát-medencei népességénél a szarmata-török arány 50% volt, de ennek oka a Közép-ázsiai tork-türk-török törzsek, mint pl. a besenyő, kusán nyugati migráció Kelet-Európába és a Kárpát-medencébe. Ebből becslés alapján kikövetkeztetve az eurázsiai Szkíta hun birodalom etnikai összetételének arányát: kb 60% hun, 40% egyéb ázsiai. Hunoknak kb. 10% baltikumi gót, 40% tork-türk-török 30% Kárpát-medencei szarmata, 10% mandzsu, 10% egyéb. Európid 40%,  ázsiai 60%. 

Genetikai és antropológia vizsgálatok szerint a Kárpát-medence magyar összlakossága a Föld bármely területéhez viszonyítva, genetikailag a legegységesebb, köszönhetően a szarmata és hun győkereinknek. Alább néhány szemléltető kép.

 

Szent László király hermája és egy trák királyi halotti maszk

Balti(gót), ázsiai (mongoloid), és szarmata(magyar) nő

Dinari tipusú illér-szarmata nő és Zrínyi Miklós

Baján (türk) kagán (Törökország)

 http://mttmuzeum.blog.hu/2012/03/29/magyarorszagon_keszult_abilkhair_kan_1693-1748_arcrekonstrukcioja

Kronológia, viszonyított évszámok a történelmi események áttekinthetőségének folyományaképp:

i. e. 1000, idegen sumér, hettita, kelta törzsek, migrációja a Kárpát-medencébe.

i. e. 800, Kárpát-medencei szarmaták kivándorlása a Kelet-európai síkságra.

i. e. 700, a nyílt Kelet-európai síkságra kitelepült szarmata és balti törzsek asszimilációja, korai szkíták megjelenése.

i. e. 600, szkíták keletre történő vándorlása Közép-Ázsiába. Sztyeppei kultúra és államiság kialakulása.

i. e. 500, szkíták megjelenése, etnogenezise Belső-Ázsiában (Mongólia). Ázsiai Hun-birodalom alapítása.

i. e. 400-tól, az eurázsiai Szkíta-hun birodalom felvirágzása.

i. e. 200, keleten kínai, míg nyugaton római és germán határbetörések kezdete.

i. e. 100, Szkíta-hun birodalom hanyatlásának kezdete. Uralkodói dinasztiák belső viszálykodása, háborúk keleten Kínával, nyugaton a Római-birodalommal és a germán törzsekkel.

i. u. 100, eurázsiai Szkíta-hun birodalom területi veszteségei keleten (Kína) és nyugaton Róma) egyaránt.

i. u. 275,  az eurázsiai Szkíta-hun birodalom széttagolódása utódállamokra és törzsi területekre. Az uralkodó hun arisztokrácia kivonulása Belső-Ázsiából.

i. u. 300, a széttagolódott Kelet-európai Szkíta-hun birodalom újjáépítésének kezdete, a nyugati részek – Kárpát-medence - visszahódítása.

i. e. 400-450, Attila király uralkodása alatt az európai Szkíta-hun birodalom kiteljesedése.

i. u. 500  a Kelet- Közép-európai Szkita-hun birodalom ismét utód és törzsi államokra tagolódik.

Oldal: Hunok és gyökerei. Lóra magyar!
Történelem.hu-amit elhallgatnak - © 2008 - 2024 - tortenelem-hu.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat