Minek az ünnepe a Karácsony?

Karácsonyt Assisi Szent Ferenc az ünnepek ünnepének nevezte.

Jézus születése - mennyezeti  freskó

 Karácsonyt, mint Jézus születésének emléknapját 325-től tartjuk a keresztényi hitben, az első nikaiai zsinat döntése szerint. A keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe lett, melyet minden év december 25-én tartunk. Napjaink általános közvélekedése szerint december 25 Jézus Krisztus földi születésének emléknapja, az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld szeretetének ünnepe. Annak ellenére, hogy karácsony kifejezetten keresztény ünnep, sok nem-keresztény világrészen is tarják ezen ünnepnapot a családhoz és a szülőföldhöz való kötödése miatt. Továbbá azon okból is, mert a Téli napfordulóhoz az ősi ünnepek sokfélesége kötődik, amely nem Jézus születésnapjának történetére épült.

„Karácsony” és/vagy Jézus születésnapjának etimológiája

Etimológusok a Karácsony szavunkat szláveredetűnek vélik, és úgy gondolják bolgár-török közvetítéssel került a magyar nyelvbe.

 Ennek ellent mond, hogy a szó legelső korai ismert megjelenése az ó-macedón (trák) nyelvben – mely nyelvet nem nevezhetünk szlávnak -  „kracun” szóalakban jelenik meg. Jelentése egyértelműen fekete(kara) nap(sun) , mely utal az év legrövidebb napjára, illetve a leghosszabb éjszakájára, azaz Téli Nap-fordulóra. Ezen alapszik a görög Mithra-kultusz is.

Másik alternatívája, mely szerint a magyar kerecsen(sólyom) szó mély hangrendű változata a karácsony.  A Kassai kódex töredékeiben fennmaradt inkvizíciós peranyagából azonban egyértelműsíthető a karácsony szó ősi magyar nyelvi gyökere. A kódextöredékek megmentése Fehér Mátyás Jenő Domokos-rendi szerzeteshez kötődik, kit később szélhámossággal is megvádoltak a középkori leleplező dokumentumok feltárásáért. Az úgynevezett Sámán jegyzőkönyvek adhatnak magyarázatot a karácsony szavunkra:  Így vallotta 1245-ben Dala fia Undo perében Rufus segesvári polgár: Krisztus születése ünnepén, a régi magyarok, a sólyom ünnepét tartják..." Obol várjobbágy szavai szerint pedig: ,,Ekkor a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda madarait, amiket a sámánok megáldanak..." ,,...a régi hitűek Urunk születése napján tartják a sólyom ünnepét." Agota özvegy, Ithe sámánról vallja a következőket: Amikor karácsonykor a fiatalság az első, új sólymokat felrepteti, szokott énekelni és buzdítani az ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetéből kivesz­ni ne hagyja...". „II. Moys, Simon fráter és a kisebb testvérek rendjének orvos tagja, János jelenlétében kivizsgálásra utalt Boksa védelmére felsorakozott tanúk egyike, egy bizonyos Kozma, a következőket mondja: ...in festo falconnarium vulgare karasun dicto...- a solymárok ünnepén, amelyet népi nyelven karácsonynak neveznek”. (Fehér M. Jenő: Középkori magyar inkvizíció)

Lehet pro-kontra filozofálni a karácsony szó eredetén, ami azonban biztos, a téli napforduló ünnepén, december 21-én a szkíták sólymot röptettek. Hogy a sólyom kapta-e a kerecsen nevet a feketenapról a„kracun”-ról, vagy fordítva, az rég homályba vész. Azt azonban leszögezhetjük, hogy a karácsony Krisztus előtti régi (talán szarmata eredetű) magyar szavunk.

Román nyelvben a karácsony Crăciun = karácsony, de a latin creatio=kreáció= alkotás szóból származtatják.

Az albán nyelvben a macedón „kracun” érvényesül.

Régi szláv nyelvjárásokban szintén karácsony, azaz a „télnapot” jelenti. (Kép: Ortodox karácsony, a hagyományos tölgyfaégetéssel a Szent Száva székesegyház elött. 2015 január 6. Belgrád.)

A francia nyelvben egy új szót alkottak rá: Nouveau =új, noir =fekete, Noël = karácsony. Annyit jelenthet magyarul, mint „a fekete napon született az új ember”.

Az angolszász nyelvekben christmass,  keresztény ember misenapjának, vagy keresztény ember ünnepének nevezik. Hollandul pl kerstfeest= keresztényünnep (fesztivál).

Német (református) nyelvben Weihnachten illetve Weihnachtsfest = lágy éjszaka vagy virrasztás ünnepnapja.

 A latin nyelvben és nyelvcsaládban Dies Natalis „ez a születés nap” verdikt jelenti a „karácsonyt”.

 A skandinávoknál Yule-nek nevezik karácsonyt. Ez az elnevezés a legvitatottabb eredetű. Yule utal a nyári júliusi hónapra, de lexikon szerinti jelentése kerék,de kereket, kört is jelent. A nordikus elnevezés, vélelmezve télből-nyárba való átfordulás megnevezés megfordításából adódhat, és nyári napok kezdeteként nevezték el.(Kép: Viggo Johansen, dán festő. Sötét karácsony. 1891)

A nem-keresztény zsidók Hanuka ünnepének, a fény ünnepének nevezik december 25-ét. De a szó eredeti jelentése felavatás.

A karácsony különböző nyelvekben történő elnevezése eléggé beszédes. Elemzése magyarázatot ad, hogy egy adott közösség nyelvében miként tükröződik az adott történelmi esemény emlékezete, miként értelmezi, mit tart fontosnak abból, amire emlékszik ezen ünnepnapon. Kiemelve a német „Weihnachten"-tet, csendes éjszakai virrasztást, mely szó híven kifejezi a Hanuka áldozataiért, hallottjaiért tartandó „ éjjeli virrasztást”, a gyászt.

 Európa nemzeteinek szókincse, sajnos napjainkban egyre jobban angolosodik és ezzel együtt üresedik is.

Mit jelent a Jézus Krisztus név?

Jézus név jelentése, a Magyar Katolikus lexikon szerint - mely a Bibliára hivatkozik - "Ő szabadítja meg népét a bűneitől" tehát "a Megváltó"

Jézus Krisztus nevének jelentése másik értelmezés szerint, a „fény párduca a körön lépked”. A keresztény tanítás szerint Jézus fényben (Naptól) fogant a Szentlélek által.

A krisztus szó szógyőke több nyelvjárásban maga a kör.

Északi emberek nyelvében ebből is eredhet a kör azaz Yule szó a karácsonyra.

Magyar nyelvben a krisztus szó mély hangzású átvétele krösztus, körösztus, köröző, körben járó.

A görög mitológiában a Nap isten neve Heoliosz(héliosz). A holosz jelentése szintén kör, köröz. Egyszerű példának hozható rá a jobban közismert hologram szó, mely körképet jelent.

A görög holosz szóból származik a katolikus szó is, a kereszténység nyugat-európai irányzatának elnevezése. De az örmény keresztény egyház vezetőjének, a pártriárkának titulusa is Katholikosz. A „kata”  jelentése az ógörög szóösszetételekben előtagként: ellen, szét, le.

A „holo” szóösszetételekben a szó  teljes voltát jelenti:  kerek , teljes egész kör.

Holosz: köröz.

Helaikus: A Nappal együtt való kelés és nyugvás.

Héliosz: A Nap Isten görög neve, mitológiai jelentése: „Az igazság Istene körbe jár, ki fényével megvilágítja a titkos bűnöket.”

Hellász: Görögország ókori neve, „Napimádok országa”.

Szóképzés:

Héliosz-katahéliosz-kataholosz-katholikosz-katolikus-katolicizmus.

NapIsten- ellen NapIsten (Hold) – ellenkör –ellenirányzat.

De honnan a párduc? Zsidók a történetírásukban gyakran nevezik  Jézust „rabbi Ben Phaternek” vagyis a „párduc fiának”. Nib sumér szó, jelentése párduc, saját nyelvükön Ben. A Nibiru  „párduccsillag” vagy inkább Nap-csillag. Nib-iru- Nabur(a) – NapUr(a) – Nap Isten –Nap isten fia, aki a körösztségben a fénytől vagy fényben fogant, született. Teológusok idevonatkozó hitvitáiról, e pármondatos szókép levezetéséről bárki oldalakat olvashat, mert van belőlük nem kevés.

A kereszténység a Nap-kultuszból származtatható vallásideológiai irányzat, mely sokkal korábbi keletkezésű Jézus születésénél. A szóképződésekből a „keresztény”szó tisztán végigvezethető a szkíta-„görög” eredetig. A kereszténység az év teljes körét jelenti, a Nap körbeérését, beteljesülését, a csillagászati téli napfordulón való átlépését a következő körciklusba.Gyakorlatilag itt, ekkor ér véget a csillagászati év.

 Ezt az átlépést karácsonynak, ünnepét pedig a görögnyelvben Mithrasznak nevezték. Továbbá a fogalom értelmezése szerint kimondható, hogy a Kereszténység  tisztán az európai nemzetségek kultúrfejlődésének eredménye, mely jelen pillanatban, a 2015-s  „migráns válság” miatt ismét veszélybe került.

Mikor született Jézus a fény párduca?

Kezdetben ahány felekezet, annyi féleképpen datálták Jézus születésnapját és kezdetben nem is tartották kimondottan fő ünnepnapnak. Ennek egyik oka abból is adódott, hogy több naptárt is használtak párhuzamban.  A másik a különbőző naptárszámításból eredő ünnepnapok eltérése.

Ezért 325-ben, a nicaiai zsinat egyik kardinális kérdése volt, a naptárak egységesítése, a másik és még napjainkban is az, hogy az élet keletkezését a fogantatás pillanatától, vagy az e napvilági földreszületéstől számoljuk. E kérdésekben akkor érdemi egyetértés nem született, viszont a kereszténységet elfogadott vallássá tették a Római birodalomban. Pontosabban a Nap-kultuszt  átkeresztelték Keresztényre. (Kép: A keresztény hitvallást elfogadó pergamen szövegrészlete egy korabeli ikonon az egyházatyákkal ábrázolva.)

Jézus születésnapját, a ránk maradt legkorábbi leírásban, az egyiptomi Alexandriai-egyház (ariánus szír és egyiptomi kopt keresztények) április 1-re tette. Azonban az ariánus keresztények  a születést a fogantatástól számolták. És ha ehhez  hozzáadjuk a 9 hónap kihordási időt, a földi születés bizony, hogy december 25 és január 6 közé esik. Jézus földre születésének viszont ellent mond a korabeli elhallgatott feljegyzés, mely szerint épp hogy betöltötte 33. születésnapját mikor megfeszíttették április 13-án.

  A pravoszláv- és az örmény katolikus-egyház január 6-án tartja a karácsonyt, azaz a téli napfordulót, illetve Jézus születésnapját.

A népi szájhagyomány is kételkedik Jézus december végi, illetve január elejei jászolban való földi világra jövetelében, mivel az újszülött kis Jézus nem élte volna túl télvíz idejét az istállóban. Az evangélium is leírja, hogy Jézus születésekor a „pásztorok a mezőn voltak”, a telet viszont a nyáj istállókban töltötte.  Az időjárási viszonyok tehát kizárják a télvíz idejét a születéstörténetből. A fogantatás viszont nem zárható ki.

Ha az élet keletkezését  arianus-keresztény felfogás szerint a fogantatástól számoljuk, és figyelembe vésszük Jézus fényben fogantatásának misztériumát, akkor bizony az kerecsen vagy karácsony, december 21, a téli napforduló napja. A Közel-keleti hellénizált kultúrkörben ekkor tartották Mithrasz ünnepét is. Ha december 21-től számoljuk a 9 hónap kihordási időt, Jézus e napvilági földre születésének napja szeptember 25 és október 6 közé esik.

Erre a következtetésre jutottak csillagászok is. A Bibliai születéstörténetben leírt ritka csillagállást számítógépes programon visszafutatták asztrológusok. Az eredmény szeptember –október hónapra esett, a Gergely-naptár datálása alapján időszámítás előtt 7-ben. A datálásnál nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az akkor érvényben lévő római Juliánus-naptár és napjaink Gergely-napára között 14 nap eltérés van. Ebből adódik a nyugati és keleti kereszténység karácsonyi ünnepének 2 hetes eltérése. A csillagászati naptár és a kalendárium közt is nagy eltérések voltak. Csak egy példa! Babiloni agyagtáblán leltek rá az alábbi feljegyzésre: „Nagy Sándor (hódítása során) szeptember 6-án, a nyár közepén kelt át az Eufráteszen” Tehát szeptember az egy nyári (Yule) hónap volt a „precíznek” tartott babiloniai kalendárium szerint.

 A történelmi kronológiai idővonal mellett létezik egy csillagászati idővonal is a „nulla ismeretlensége” miatt.  A „0” miatt a történelmi kronológia idővonalának számából le kell vonni, illetve hozzáadni 1-t. Pontosítva, a csillagászati kronológiai számítás szerint, időszámítás előtt 7-ben, szeptember 25 és október 6 közt született Jézus. Innen visszaszámolva a 42 hetet (294 nap) plusz-mínusz 3 nap eltéréssel a fogantatás az előző év téli napfordulójára, „kracun” - karácsony illetve kerecsen napjára esik, azaz december 21-re.

Összefoglalva az alábbi következtetés vonható le: Az érvényben lévő Gergely-naptárunk szerint Jézus i.e.8 december 21-én karácsonykor fogant és i.e 7  szeptember végén született e földi világra. A Római történelmi kronológiai feljegyzések szerint, történészek i.e 8-ra kalibrálják Jézus földi születését.  Minden tudományos és utópisztikus tétel ellenében 1854-ben a Római katolikus egyház december 8-ra teszi Jézus „szeplőtelen fogantatásának” napját. A köztudatban hagyják tovább élni december 25-t, mint a „születésnapot”.

Nebrai (Németország) korong, kb 3600 éves. Égboltot ábrázoló aranybevonatú bronz korong. Az elemző vizsgálatok alapján az  arany Erdélyből származik. E korong segítségével hozták szinkronban a Hold-naptárt a Nap-naptárral.

Mi volt december 25-én?

December 25-én a zsidó (és arab) törzsek nagy győzelmet arattak a korai keresztények felett.

/A korabeli írásos emlékek szerint  a romok helyén egy "magas, impozáns építmény volt oszlopok gyűrűjében" az egykori hellenisztikus sírhely, amelyet "megmunkált kövekből építettek piramisszerű tetővel, és a messzi tenger felől is látható volt". (KÉP: a rom légifelvételen. Mithrasz szentély). A modern Modiinbe (Izrael) vezető útnál egy domboldalnál húsz sírkő található a sziklák oldalában, Izraelben ezeket tisztelik makkabeus sírokként, és ott imádkoznak minden évben hanukakor, amikor azt ünneplik, hogy a Makkabeus család vezetésével győzött a zsidó felkelés, és i. e. 167-ben megtisztították a jeruzsálemi szentélyt az idegen bálványoktól.Charles Clermont-Ganneau francia régész 1871-ben a sírkamrák szintjén kereszttel díszített mozaikra lelt, és megállapította az építményről, hogy "noha annak célja ismeretlen, de keresztény jellegű". A feltárás később feledésbe merült, a felszínre hozott kövek nagy részét elhordták, alaposan megnehezítve a 21. századi régészek munkáját. A 19. században előkerült romoknál az utóbbi években azonban ismét feltárásokat végeztek, amelyek sikerrel kecsegtetnek, noha eddig nem került elő meggyőző bizonyíték a síremlék makkabeus eredetéről.-Mult-kor.hu/

A Makkabeusok vezette zsidó és nem zsidó törzsek kihasználva Mithrasz ünnepét, lemészárolták a Napisten újjászületését köszöntő ókeresztényeket időszámítás előtt 167-ben, a zsidó naptár szerint december 25-én. A zsidó és a mohamedán naptár Hold alapú időszámításon alapszik. A hónapok múlását a Hold járásához igazították- még napjainkban is-  míg az  ókeresztények, akiket hellenizáltaknak neveztek, a Nap-köreivel mérték az időt. Két ősi természeti hit Hold és Nap imádat más-más szokáson alapult és eltérő rituálékat alkalmazott eltérő időben ugyanazon okból, mely a téli napforduló ünnepe volt. A zsidó kalendárium szerint i.e. 167-ben, december 25-re esett a Mithrász ünnepe is, mely mozgó ünnep volt.  Mithra vagy Mithrasz kultusz  i.e. 325-től Nagy Sándor hódítása által, a macedón-görög  kultúra részeként Kisázsiában, Egyiptomban, a Közel-keleten, de még Perzsiában is meghonosodik, majd átveszik a Római birodalomban is. Szentélyekben a téli napfordulón bikaáldozatot is bemutattak, amelyet Mithratosznak neveztek. A bikát leölő férfi volt a Mithrasz, akit egy frígsapkás férfiként ábrázoltak. (Lásd pl. a minotaurusz mitológia.   Kép: Mitrász-szobor, Vatikáni múzeum.) Ezen Mithra szentélyek régészeti leletei fellelhetők Európa és Kisázsia szerte. A Korabeli megnevezésükön hellénizálódott - ókeresztény szír-görög -  Mithrász-szentélyeket a Hold-imádó és zsidó törzsek bálványimádatnak, egyenesen Izrael Istenének meggyalázásának tartották. Ezért fellázadtak és i.e.167 december 25-én kegyetlenül lemészárolták Mithrasz-ünnepén az ókeresztényeket. Jeruzsálem elfoglalása után a szentélyeket saját rituális szokásuk szerint felavatták, hogy az Izrael Istenét szolgálja tovább. Ezen felavatási szertartást nevezik Hanuka-nak.

 A  mozgó Mithrasz ünnepektől eltérően a szkíták Karácsonya, a téli napforduló mindig fix napon van,  a kalendáriumok datálásától függetlenül.

Oldal: Minek az ünnepe a Karácsony?
Történelem.hu-amit elhallgatnak - © 2008 - 2024 - tortenelem-hu.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat