Hol van Szent István kardja?

Tegyük fel a kérdést, melyik?

Először is van egy harci kard, melyet egy uralkodó csatába hivatott vinni. ”Ide vele harci kardom!” Másodszor van egy protokolláris úgynevezett díszkard, melyet különféle celebrálásoknál használtak. Van egy harci kard Csehországban a prágai Szent Vitus székesegyházban, mely úgy van leltárba jegyezve, hogy Szent István kardja. És van egy titokban tartott ékes szkíta kard Bécsben, melyet Attila vagy nagy Károly kardja néven emlegetnek. És ami nem publikus, van egy „Szentkard” Japánban, amelyről a szamurájok kardját mintázták.

 

 

Állítólagos Szent István kardját Csehországban a prágai Szent Vitus székesegyházban őrzik. A vizsgálatok alapján ez a „kard nem eredeti, 16. századi velencei ötvösmunka, mert az eredeti elveszett”.  – tehát Szent István kezében soha nem volt, mert későbbi ez a kard.

1. Történelemkutatók véleménye szerint e kardot Nagy Lajos lovagkirályunk 1355-56-ban adományozta IV. (Luxemburgi) Károlynak német-római császárrá koronázásakor - ez az egyik hivatalos verzió. Ez az a középkori történelmi időszak mikor is vallásháborúk dúltak Nyugat-európában. Sokakban felvetődik a kérdés, miért van a cseheknél ez a kard, mely a közvélekedés szerint Szent István kardja? Egyszer, mert elajándékozták, és ajándékot nem illik visszakérni, hacsak nem zálogajándék volt. Másodszor, kaptunk helyette egy idealizált (nem létező) bóher cseh szentet, Nepomuki Szent Jánost. Harmadszor, nem Szent István kardja az. A kard egy kiváló velencei ötvösmunka eredménye, vágásra és szúrásra egyaránt alkalmas harci kard. (A történelemből ismert hogy Nagy Lajos király idejében a Velencei köztársaság igyekezett szoros baráti viszonyt fenntartani a Magyar királysággal. Pl. Lajos királyunk seregét nápolyi hadjáratai idején velencei hajósok szállították át Itáliába, az Adriai-tengeren.) Minden uralkodónak szokás volt tiszteletét (elismerését) kifejezni egy másik uralkodó felé. Így tett Nagy Lajos magyar lovagkirály is e kard adományozásával, de történelmi személysége nem együgyűségéről vált ismertté, hogy szentként elfogadott és általa is nagyra becsült eredeti magyar ereklyéket csak úgy elajándékozzon. Ennek ellenére vannak hagyományőrző egyesületek, mozgalmak, zarándokok, kik Szent István kardjaként fétisizálják a prágai Szent Vitus székesegyházban őrzött kérdéses kardot, annak ellenére, hogy eredete ezen oldalról tisztázott: Nagy Lajos magyar király velencei ötvösökkel készítetett egy normann típusú, de rövid (római) pengéjű (75cm) harci kardot, amit IV. Károly Német-római császárnak adományozott császárrá koronázásakor 1335-36-ban.

2. verzió, mely szerint Prágába került a Szent Istváni kard: IV Béla király lánya, Anna (1226-1285) Macsói hercegnő vitte magával 1270-ben, mikor apja „2. honalapító”-nak kikiáltott királyunk elhalálozott és a magyar gyűlölő II. Ottokár cseh királyhoz menekült.  ???  Anna, IV. Béla magyar király és a nikaiai Mária 4. gyermekeként született kb. 1226-ban. A mongol (tatár)járás idején 1242-ben feleségül ment a halicsi  Rosztiszlav fejedelemhez, ezzel erősítvén egy mongolellenes szövetséget. Azonban Rosztiszlav elveszítette Halicsot és IV. Bélától megkapta Halics helyett Szlavóniát és a Macsói bánságot. Ez IV. Béla király és fia, akkor még trónvárományos, a későbbi V. István király közt belviszályt szült, mert így Rosztiszláv IV. Béla halálakor trónkövetelőként léphetett volna fel. Ugyanakkor keleten jelen van a mongol veszély, nyugaton Frigyes Német-római császár területi igénnyel lépett fel a Magyar királysággal szemben.  II. Ottokár cseh király az országán harc nélkül keresztül engedte a Magyar királyság hátába nyugatról a mongol felderítő seregeket. A mongol-tatár térhódítás fejleménye többé-kevésbé ismert. Anna és Rosztiszláv 5 gyermekeként 1245-46-ban született Kunigunda hercegnő, kit feleségül vett II. Ottokár cseh király – bonyolult családi viszonyok! Béla király halálakor Anna hercegnő, tartva testvére István haragjától, apja ajánló levelével és kíséretével, valamint a királyi kincstár egy részével vejéhez II. Ottokár cseh királyhoz menekült, és magával vitte az állítólagos Szent Istváni kardot is. Csak az a kard mongolkézen veszett a muhi csatában, 1241-ben.

Anna hercegnő nem mondható egy szentéletű teremtésnek. Egyes történelmi leírások szerint számító, provokatív egyéniség ki saját hasznát nézi. A IV. Béla királyi udvara Anna intrikáitól volt hangos, sokszor családi viszálykodásokat robbantott ki. Férje „Rosztiszláv halála után öregedő apjához álszentként behízelgé magát, mást nem enged a közelébe” – írták korabeli krónikák. Anna hercegnő és nemes udvaroncai miatt később a magyar és cseh seregek véres csatát vívtak. Ottokár, sorsát kísértvén végül a „magyarok nyilaitól” halt meg Morva mezején 1278-ban, a Habsburg Rudolf ellen vívott csatájában.

3. verzió szerint Ottokár fia és utóda Vencel vitte Prágába magával a királyi kincstárt és vele a koronát és kardot. III. András (1301) halála után, Vencel, kinek anyai ágon Árpádházi vér is csörgedezett ereiben, bejelentette igényét a magyar trónra. Vencel cseh király azonban a 14 éves, szintén Vencel nevű fiát koronáztatja magyar királlyá. Ő IV. Béla ükunokája, magyar történelemben ismert neve Vencel-László. Uralkodása névleges, megkoronázása a magyar koronázási jogrend szerint illegitim. Vencel megelégelve a magyar trónviszályt, 1304-ben cseh hadakkal betör Magyarországba, és a királyi kincsekkel együtt – közte korona és a kard  - Prágába menekíti fiát. Későbbiek folyamán pápai nyomásra, Vencel-Lászlót a magyar trón igényéről lemondatják és felszólítják a magyar királyi kincsek visszaszolgáltatására. Ő azonban a bajor Ottónak adja át 1305-ben, végleg lemondva a magyar koronáról. A fiatalkorú 16 éves cseh királyt végül 1306-ban meggyilkolták, általa kihalt a cseh premysl uralkodódinasztia, és vele az Árpádházi vérvonal cseh ága is. Tehát a prágai Szent Vitus székesegyházban őrzött Szent Istváni kard odakerülésének e történelmi verziója is megdőlt, mert Vencel-László 1305-ben, Brünnben minden magyar királyi kincset visszaszolgáltatott a cseh-német békeszerződés értelmében.

Szent István normann vagy gót kardja:

(Kép: Szent István lovasszobra.  Csenger. A város új, központi terén Szent István király lovasszobra áll a gót karddal a kezében. Az alkotás Párkányi Raab Péter budapesti szobrászművész munkája. 2000 )

Korabeli krónikákból fennmaradt, hogy Hont és Pázmány idegen lovagok, a Garam folyónál német szokás szerint övezték fel Istvánt karddal. Ezt a kardot állítólag Gotlandban vagy Jüttlandban készíttették 1000 körül és normann vagy viking méretű. A „német szokás” utal a korabeli kétélű egyenes normann kardra, mely akkortájt a szkíta szablya illetve római gladiusnál hatásosabb harci kard volt. Azaz hosszabb és erősebb. Ezzel a karddal szokták ábrázolni Szent Istvánt.  Egy szkíta kard 78-90 centiméter közt lehetett, míg egy normann kard hossza 90-130 centiméter. Innen az ismert mondásunk is „Ha rövid a kardod told meg egy lépéssel”.  Egy normann kardot viszont bajosan lehetett derékra felkötve főleg lóháton hordani. Erre voltak a fegyverhordozók illetve az apródok. Mint fentebb írtuk korabeli szokás és uralkodói elismerés szimbóluma volt a kardadományozás. Az a kard mellyel ezerben „felövezték” Istvánt, mérténél fogva hosszabb, mint a Prágában őrzött 75cm hosszú kard. Tény, István király a német lovagoktól kapott egy kardot. IV. Béla ezt a Szent Istvánnak adományozott kardot „vesztette el” Muhinál a mongolok ellen vívott csatában.

Szkíta királyi kard a bécsi Művészettörténeti Múzeumban:

(Aranyborításos markolatú  szkíta  királyi szablya.)

Ezt a szkíta szablyát hol Attila, hol tévesen a frank nagy Károly kardjaként említik. A X. század előtti kard nagy Károlyé nem lehetett, főleg hogy a mai történelmi ismeretek szerinti formában jelen személye és léte is kérdéses. És minden bizonnyal szkíta szablyája sem volt, mert abban a korban nyugaton a germán kétélű egyenes kardot használtak. Ami bizonyított e szkíta fejedelmi szablya 1794-ben került elöl Aachenben a német császári kincsek közt. Ekkor, mivel nem illet a germán szakrális kegytárgyak közé, és mert a legendák szerint viselőjét átok sújtotta, ezért a Habsburg császárnak ajándékozták 1801-ben. De mikor és hogyan kerülhetett a szkíta királyi szablya Aachenben? A történelmi krónikák Géza királyt ezzel a karddal ábrázolják. Történelemkutatók szerint habár a szablya kései „felújításon” esett át, ez egyértelműen beazonosítható. Ez már ki is zárta, hogy a frank nagy Károly birtokában valaha is lett volna. E fejedelmi szkíta szablya minden bizonnyal Géza utódja, fia, István tulajdonába szállt át. Tehát Szent István minden bizonnyal tartotta a kezében.

Történelmi előzménye: István ellen még életében merényletett szőttek a velencei Orseolo család tagjai a magyar korona megszerzéséért. (A történelmi tanítás szerint Vazul volt az összeesküvő.) István halála (1038) után a velencei Orseolo Péter lett a király, kinek vérvonala csak anyai ágon Árpádházi. Péter hatalma névleges, támogatottsága nincs, ezért hűbérként felajánlotta az országot a német császárnak. Kitör az uralkodóház belviszálya. Orseolo Pétert végül Koppány utódai elűzik. Majd 1063-ban IV. Henrik német uralkodó jelenlétében Salamon fejére (1063-1074) kerül a magyar korona. Salamon anyja, a kijevi Anasztázia anyakirályné  a német lovagoknak ajándékozta a szkíta fejedelmi szablyát, a krónikák szerint Ottó bajor hercegnek. Ottó a szablyát tovább ajándékozta, majd a német krónikákban időnként felbukkan ez a szablya, mindig viselőjének szerencsétlenségéhez kapcsolódva. (Kép: "Anasztázia átka"  Orlai Petrics Soma, Salamont Anyja megátkozza című festménye. 1855.) A Bécsben őrzött szkíta fejedelmi szablya Bécsbe kerülése átlátható, és minden bizonnyal Istváné is volt. De lehetett-e ez Attila király kardja?  A bécsi Művészettörténeti Múzeumban lévő szkíta királyi szablya szakvélemények szerint Géza királyé a korabeli ábrázolások alapján. Ha Géza király birtokában volt, akkor a szkíta kardkultusz és uralkodói szokás szerint öröklődött. Így a honalapító Árpád királyunktól utódlással juthatott a szablya Géza királyhoz, illetve Istvánhoz. A történelmi krónikák szerint Árpád Kijevben nevelkedett.  A kijevi kovácsmunka és kardgyártás már 3-4. században elismert volt, és lovas szkíta életmódformához alkalmas kardot, azaz szablyát kovácsoltak. Így akár Attila hun királyunknak is készíthették, mert időben belefér. Az enyhén hajlott penge könnyebbé teszi a hüvelyből való kirántást. A penge kétélű vége elvékonyodik, így alkalmas szúrásra, csapásra, valamint átfogás nélkül visszafelé húzáskor vágásra.  A szablya markolata szintén hajolt, mely stabilizálja a fogást.  A bécsi szablya tanulmányozói szerint a rajta lévő motívumok, díszítések kijevi kézműves kovácsmunkára vallanak. Ez egybevág Árpád kijevi neveltetésével is. Nem zárható ki tehát, hogy a bécsi szablya Árpád honalapító királyunk „pajzsraemelésekor” készült Kijevben. Ezzel szemben korai irodalmi leírások, és még korábbi krónikák, valamint magyar népi szájhagyomány szerint, mikor Árpád király udvarnépével, a hét fejedelem kíséretében Kijevből kivonul: „Én vagyok Attila örököse, és az örökségemért jöttem!”.

(Kép: Munkácsi Mihály, Honfoglalás. A történelmi esemény teljesen rendben, a darutoll elhelyezése azonban problémát okozott a festőnek. Utólag, megrendelésre festette rá.)

És kik kétségbe vonták jogosultságát, bizonyságul szablyáját oldaláról levéve felmutatta Attila kardját.  Ezért minden város,, falu, nép és törsz tisztelettel, és örömmel fogadta útján. Tudományos bizonyítása még várat magára, hogy Attila királyé volt-e a bécsi kard. A kard kultusz szkíta-hun-magyar uralkodói jogfolytonosság szimbólumaként igen, és István kezében is minden bizonnyal volt a Bécsben őrzött szkíta királyi szablya, ellentétben a prágai Szent Istváni karddal. A szablya szakrális oldaláról szemlélve a történetet: Azzal hogy kijevi Anasztázia anyakirályné 1063-ban hűbéri felajánlásként elajándékozta „Attila” kardját, szándékosan vagy tudatlanul, megszakította a szkíta-hun-magyar szakrális uralkodói jogfolytonosságot. Azóta a szablya illetéktelen kezekben balszerencsét hoz viselőjének.

 Szent István harci kardjának elvesztése:

1000 környékén, István idejében, a magyar hadviselésben áttértek a normann kard használatára.  Trónra kerülésekor Istvánt felövezték egy ilyen nehéz karddal. A szablya használata gyakorlatilag másodlagossá vált, csak az uralkodói folytonosság szimbólumává lett. Kijevi Anasztázia anyakirályné szablyaeladományozása után vélhetőleg ez a gót kard vette át az uralkodói kard szerepét, és vált a koronázási szertartás kellékévé is egészen IV. Béláig. (Kép: Bécsi képes krónika: III. István megkoronázása.Uralkodott: 1162-1172. A miniaturán, a gót kard szerepel)  1241-ben, Béla király a mongolok elleni csatában magával vitte. A muhi csata vérzivatarában, délidőre a nehézfegyverzetű magyar sereg keresztes egysége belátta, hogy a királyt ki kell menekíteni. Béla királlyal gyorsan páncélt és fegyverzetet cseréltettek, és álruhában északnak a Sajó mocsarán keresztül kimentették. Öccse Kálmán nyugatnak tört ki a muhi szekértáborból. Vélhetően az önfeláldozó Ugrin püspök, egykori keresztes lovag vette fel a király szerepét, kit elit egységével együtt estére lemészároltak a mongolok. Ezután Batu a mongol sereg vezére, úgy vélte nyugatnak menekülő Kálmán lehet a menekülő király és üldözésére indult. Pár emberével Béla király közben fegyvertelenül hetekig bujkált barlangokban. Szent Istvánnak adományozott, gótföldön készült normann harci kard így jutott mongol kézre, ami a nagy kán, Ögödej hadizsákmányát gyarapította. Ögödej halála után, utódja Kubilaj 1281-ben felhasználva a kínai hajóhadat Japánra támadt. Japán partjainál azonban egy kamikadze (isteni szél) tájfun megsemmisítette a mongol-kínai flottát. Így a Béla királytól zsákmányolt Szent Istváni kard Japán partjainál veszett.  „Ebül szerzett, ebül veszett” a mongolok számára. Később egy japán harcos rátalált a kardra. A kard technológiája ismeretlen volt előtte, odakerülése viszont nem. Szent kardként tekintettek rá, és úgy vélték e kardnak köszönhették a mongol-kínai hajóhad megsemmisülését. Az Isteneik küldték a szelet és adták a kardot. Megfejtve a kard készítésének technológiáját, később titkos kovácsműhelyekben sikeresen lemásolták, és elit japán harcosok a szamurájok sikeresen használták. A Szent Istvánnak „felövezett” gót harci-kard vélhetően még ma is ott van Japánban, valahol az ősi szamurájok féltett szent ereklyéi közt, egy japán kolostor titkos kincseként elrejtve. Bár a szamuráj kard mai kinézete nem igazán hasonlít egy korabeli gót kardra, a titok az anyagában, készítésének módjában és idők folyamán történő tökéletesítésében rejlett.

Kronológia:

400. Attila szkíta-hun király szablyája – kijevi kovácsmunka.

454-55. Attila halála, szablya tulajdonlása Árpádig teljesen nem ismert.

800 után?. Árpád kijevi tartózkodásakor felmutatja Attila kardját.

970. a szablya Géza királynál.

1000. István örökli a szkíta hun-magyar uralkodói jogfolytonosság szerint Attila szkíta kardját. István királyt felövezik német szokás szerint egy gót (viking, normann) harci karddal is.

1063. Salamon magyar király anyja, kijevi Anasztázi anyakirálynő német lovagoknak adományozza a szkíta királyi szablyát. Innentől a gót kardnak kettős, beavatási és „harci” funkciója lesz.

1241. április 11. a muhi csatában IV. Béla király „mongol kézen veszíti” István király gót harci kardja.

1281. a mongolok keleti hadjáratuk során Japán pártjainál elveszítik IV. Béla „Szent Istváni gót kardját”.

1301. kihal a magyar Árpádházi uralkodó dinasztia. A magyar koronázási szertartás nélkülözhetetlen kelléke a kard, melyet replikákkal igyekeznek pótolni különböző uralkodóház új magyar királyai.

1355-56. Nagy Lajos Anjuházi magyar lovag király IV. (Luxemburgi) Károly német-római császárnak adományoz egy római kardot. Ez a prágai Szent Vitus székesegyházban őrzött kard.

1801.  I. Vilmos német császár a Habsburg uralkodóháznak (vissza)adományozza a bécsi Művészettörténeti Múzeumban lévő szkíta-hun szablyát.

1867. (kiegyezés) Ferenc József legitim magyar királyként való elismeréséhez ezt a kardot használta magyar koronázásakor.

1916. december 30-án, IV. (Habsburg) Károly magyar királlyá koronázásának a szertartásán szintén ezt a szkíta szablyát emelte négy égtáj felé…

A szablya, a Habsburgok bukása, és az Osztrák Köztársaság 1918-s kikiáltásával, a bécsi Művészettörténeti Múzeumba került…Eddig senki nem kérte vissza, csak Petőfi a Nemzeti dalban.  „Ide veled, régi kardunk!”

 Kérjük, követeljük vissza Attila király szablyáját!  A szkíta-hun-magyar jogfolytonosságot szimbolizáló ősi kardunkat.

 

---

 

 

Oldal: Hol van Szent István kardja?
Történelem.hu-amit elhallgatnak - © 2008 - 2024 - tortenelem-hu.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat